II. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1912
Dr. Szekeres Kálmán: Mayer József
6 képesíttetnek, holott mindkét középiskolai tanfolyam egyenlő idejű és a tanulók megterheltetése is egyforma. Nézeteit az 1886/7. tanévi Értesítőben megjelent tartalmas és meggyőző tanulmányában tette közzé: „A reáliskola egykor és most; a latin nyelv tanításának célja a reáliskolában“ címmel. Agitációjának meg is volt az eredménye, mert amíg kezdetben a reáliskolák közül a latin nyelv három évfolyamban való rendszeres tanítása csak a budai reáliskolában valósult meg, az nemsokára a két községiben is tért foglalt, végre 1887-ben a 8206. számú miniszteri rendelet a latin nyelvnek, mint rendkívüli tárgynak négy évfolyamban való tanítását az összes állami főreáliskolákba bevezette. Ezzel Mayer buzgólkodásának és fáradozásának célját elérte, a reáliskolák a gimnáziumoknak méltó vetálytársaivá lettek. Ide iktatjuk értekezéséből az igazságnak megfelelő szavait: „ A komoly, törekvő, jó reáliskolai tanuló a jogot a szabad életpálya-választásra igaz, csakis fáradságos munka árán szerezheti meg, de a reáliskolában szerzett bővebb ismeretei a modern nyelvekben, a természettudományokban s kivált a vegytanban és ügyessége a rajzolásban kiváló előnyére lesznek neki még akkor is, ha nem is lép technikai pályára és itt különösen az orvosi pálya az, amelyre a jó reáliskolai tanuló kiválóan elő van készítve“. — Mily igazak voltak e szavak s mennyivel igazab- bak manapság, amikor a modern nyelvek és a reális ismeretek oly sok és nagymérvű előnyöket biztosítanak a tanulóknak. Amilyen kiváló tanár volt Mayer, olyan volt mint igazgató is. Szigorú, de igazságos a tanulókkal szemben, méltányos és jóindulatú a tanárokkal szemben, pontos és lelkiismeretes kötelességeinek teljesítésében. Minden törekvése az volt, hogy kedves intézetének jó hírnevét fentartsa. Munkás életével általános tiszteletet vívott ki magának, amely számos ízben megnyilatkozott. Kivált két alkalommal tüntették ki tanítványai és barátai. Midőn 1900-ban szolgálatának negyven éves évfordulóját érte, ezt az alkalmat — noha ő minden ünneplésnek ellene volt — tanártársai arra használták fel, hogy meleg, igaz szívből eredő családias jellegű ünnepélyt rendeztek. Az ünnepély fényét emelte a nagymélt. Vall. és Közokt. Minisztériumnak köszönetét és elismerését kifejező hivatalos irata, amelynek kíséretében a „negyven évi hű szolgálatokért járó díszérmet“ is megküldötte.— A másik nagyobbszabású iinnepeltetés abból az alkalomból történt,
