II. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1911

Dr. Szekeres Kálmán: Paszlavszky József

11

is megjelentek, továbbá természetrajzi tankönyvei. Ez utóbbiak kiválóságát és népszerűségét legjobban bizonyítja az a sok kiadás, amely az ország minden részében sok ezer példányban közkézen forog. Tudományos munkálkodásának legjava a „Kir. Magy. Természettudományi Társulatinál eltötlött hivataloskodására esik. Ennek 1877-től 1906-ig másod-, később pedig első titkára s a társulat folyóiratának egyik szerkesztője volt; részt vett továbbá ugyané társulat „Könyvkiadó Vállalatáénak szerkesztésében. Kitűnő 'tudósunknak Szily Kálmán-nak első munkatársa volt a mai magyar természettudományi műnyelv megállapításában.

Ily sok és ily nagyarányú munkásság természetesen nem maradhatott elismerés nélkül. A nagym. Vallás- és Közokt. Minisztérium Paszlavszky József-et az „Orsz. Közoktatási Tanácsinak már keletkezése alkalmával tagjává nevezte ki, amelynek minden munkájában, a Tantervek és az Útasítások készítésében részt is vett; továbbá megbízta a középiskolai gyakorló tanárjelöltek vezetésével; Ő Felsége, Apostoli Királyunk 1896-ban „főreáliskolai igazgató“-i címmel tüntette ki; a „Magy. Tudományos Akadémia“ 1888-ban „levelező tagjá“-vá; a „Természettudományi Társulat“ 1906-ban „tiszteletbeli tagjá“-vá választotta; a nagym. M. K. Honvédelmi Minisztérium 1909-ben a természetrajzi tiszt-tanárjelöltek vezetésével bízta meg; nyugdíjazása alkalmából a nagym. Vallás- és Közokt. Minisztérium sok évi eredményes működéséért a legmelegebb elismerését fejezte ki, Ő Felsége Apostoli Királyunk pedig őt a „Ferenc József-rend“ lovagkeresztjével kitüntetni kegyeskedett. E legmagasabb kitüntetést egy házi ünnepély alkalmával, amelynek leírását alább közöljük, adta át a tankerület kir. főigazgatója; ez ünnepély a maga melegségével, mindnyájunk szívét átjáró lélekkel teljes emelkedett hangulatával és érzelmes bensőségével feledhetlen emléket hagyott hátra.

Nehéz szívvel búcsúzik a tanuló ifjúság szeretett és tisztelt tanárjától Paszlavszky József-tői, de még nehezebb szívvel a tanári kar, mert hiszen nemesen érző és minden társával szemben mindenkor figyelmes jó kartársát veszti el. — De még sem veszítje őt el teljesen, hisszük, reméljük, hogy Paszlavszky * József jövőben is még sokáig a miénk marad, mint az intézet büszkesége, a kartársak jóbarátja. A jól megérdemelt nyugalomba kísérjék őt az Úr Isten bőséges áldása, barátjainak és tanítványai/