II. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1911
Dr. Jánosi Béla: Brózik Károly
8 kiket forrón szeretett és szőtte terveit jövőjük felől, amelynek előkészítésében kereste legfőbb életfeladatát. Hő vágya volt, hogy őket az életbe kilépve, boldogulni lássa. A Mindenható máskép akarta. A múlt év tavaszán hirtelen súlyos baj lepte meg, mely ellen hiába keresett védelmet. Övéinek önfeláldozó, gondos ápolása is csak nyújthatta életét egy darabig, de gyógyulást nem adhatott. Tavaly júliusban hunyt el. Kevesen lehettek közülünk jelen a végső tisztességadásnál, de a nyári szünet alatt szerteoszlott tanártársai közt nem volt senki, aki a gyászhír vételekor ne gondolt volna mély megindulással erre az érdemes, igaz és jó emberre s ne osztozott volna szívből a pótolhatatlan veszteséget szenvedett család mély fájdalmában. Hőn óhajtjuk, hogy az a szellem, amelyet Brózik és Pasz- lavszky olyan szépen képviseltek, soha ki ne haljon iskolánk testületéből. Álljanak ők követendő példák gyanánt előttünk, mint a föltétien tisztesség és megbízhatóság, a becsületes, odaadó munkateljesítés példái. E gondolattal mondunk utolsó Istenhozzádot Neked, Brózik Károly. Egykori tanítványaid hálásan emlékeznek Rólad, mi egykori pályatársaid igaz, baráti hűséggel őrizzük meg emlékedet. Dr. Jánosi Béla♦
