Magy. kir. állami Erzsébet nőiskola, Budapest, 1917

Az iskolai év története

életük — mivel fejletlenebb - nincs oly mértékben érdekelve a bajokkal, nehézségekkel, veszteségekkel szemben. Egészen más életet élnek a 18—25 éves — az Apponyi-kollégium tagjait is ideértve — leányok, akik szinte fiatalos túlzással éppen az ellentétes véglettel: érzelemmel, fantáziával még jobban megnehezítik maguknak a helyzetet. Ezek az éltük reményvirág korát élő emberlelkek talán a legnehezebben viselik a háborús világ sok ferdeségét és nyomorúságát.

Mindezt nekünk bő alkalmunk van megfigyelni intézetünk sajátos jellegéből kifolyólag, ahol együtt egy nagy családi körben él a kis és a nagy leány. Sajnálatos az a körülmény, hogy a polg. isk. tanítónőképző növendékeinek csak mintegy fele lakhatik bent az intézetben, a többi idegen családoknál nehezen küzdve él. Ezen részben úgy segített az állam, hogy mintegy 42 növendéknek teljes étkezést biztosított az intézetben, ami viszont az internátust terhelte meg. De hovatovább, amint előreláthatólag a megélhetés nehezebb lesz és a családok leányainkat már a jegyrendszer miatt sem vállalhatják: több és több növendékről kell legalább ily módon gondoskodnunk.

Sokat kell foglalkoznunk most mindnyájunknak, nevelő-tanítóknak a kérdéssel, hogyan találjuk meg az oly rohamosan átalakult élet és az iskola között az összehangzást. Az iskola az életre készít elő és ott künn nagy változások történnek. Nagy erővel nyomulnak előtérbe a gazdasági, és a szociális kérdések. Nem szabad előlük elzárkóznunk s a fiatalság érdeklődését a reális élet felé kell irányítanunk.

Ez év történetének egyik legkimagaslóbb mozzanata, amely éppen ezt a célt szolgálja, az a körrendelet, amely az egészségügyi anya-, csecsemő- és gyermekvédelmi kérdéseknek hazánk összes iskoláinak tantervébe való beillesztéséről intézkedik. Lehetetlen, hogy mély tisztelettel ne adózzék iskolánk e helyen is Apponyi Albert gróf volt vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak a korszellem követelését oly világosan meglátó, nemzetünk jövőjére messze kiható, nagyszabású intézkedéséért.

E rendelet értelmében dr. Szalay Elza gyakorló orvos a polg. isk. tanítónőképző I. évfolyamán dr. Entz Géza a biológia tanára a II. évfolyamon és dr. Szekély György a pedagógia tanára a III. évfolyamon előadták az előírt anyagot. Dr. Szalay Elza a felső leányiskola V. és VI. osztályaiban is tartott megfelelő számú és tartalmú előadást. Növendékeink nagy érdeklődéssel, figyelemmel hallgatták egészségüket, jövő életüket oly közelről érintő tanításokat, utasításokat és a kényesebb kérdéseket is természetes, helyes gondolkodással és komolysággal értették át.

Külön szociológiai és gazdasági óráknak az intézet mindhárom ágazatába való beillesztésről is történt intézkedés, amit szintén a kor szelleme irányított. Gondot csak az okoz a gondolkodó pedagógusnak, hogy amint az élet, illetve az alakuló kor jobban és jobban követeli a maga jogos érvényesülését az iskolában, nem áll-e elő nagyobbfokú túlterhelés és mit kell és kellene ennek meggátlásaképen a régi tananyagból áldozatul hozni.

A felső leányiskolában erre könnyebb megfelelni, de a polg. isk. tanítónőképzőben, ahol főiskolai jellegű szakképzés folyik, nem volna kívánatos az anyag- és ezzel a színvonalnak leszállítása. íme előállanak az ütköző pontok az élet és az iskola között. Pedig a fődolgot, — az ép testben ép lélek — nagy igazságát szem elől tévesztenünk nem szabad.