Magy. kir. állami Erzsébet nőiskola, Budapest, 1916
Az iskolai év története
Bizonyos tekintetben mindez áll a gyakorló felső leányiskola működésére vonatkozóan is. Itt is szorgalmas, kitartó munka folyt, a nehézségek itt is minden tekintetben megvoltak és a sokféle mulasztás miatt a tanítás anyagát csak összevontan lehetett feldolgozni. Május havában a kanyaró járványszerüen lépett fel, az iskolát hatósági rendeletre rögtön be kellett zárni, a növendékeket eltávolítani, így az évzáró összefoglalások elmaradtak és a felső leányiskola az évzáró ünnepen sem lehetett jelen. A 10—16 éves leánygyermek lelkületére természetszerűleg még nincs oly nagy hatással a háborúokozta sokféle átalakulás és változás. Értelmileg sem fogja fel oly mértékben; a család és az iskola is arra törekszenek, hogy ezt a gyermektől távolabb tartsák. De a jótékonysági munka iránt nagy fogékonyságot, kedvet és örömet érez a gyermekleány és kitüntetésnek tartja, ha neki ilyen kötelesség jut. Ezt mi is tapasztaltuk a mi kis leányainknál, fáradhatatlanok voltak a jó munkában és a gyűjtésben és ha nem állott rendelkezésre megfelelő összeg valamely jó ügy megvalósítására, azonnal készen voltak egy-egy kis házi hangverseny rendezésével, amelyet boldog naivságban teljesen önállóan állítottak össze, minden tehetségüket belevitték és 10—20 fillér belépődíj mellett kellő felülfizetésekkel egész csinos összeget teremtettek elő. A legkisebbek, az I. oszt. növendékei, mivel szomorúan tapasztalták, hogy tőlük hangverseny rendezése nem telik, babakiállítást rendeztek kedves ötletességgel és 56 koronát szereztek egy rokkant katona felsegítésére. Megérzik a két különböző korú növendékseregen, hogy az egyik, a polg. isk. tanítónőképző tagja, a 18—22 éves felnőtt emberszámba menő fiatal lélek céltudatosan küzd életfenntartó eredményért, oklevélért s bár a jótékonysági munkában lelkesen osztozik és szociális érzéke fejlett, nem téveszti szeme elől a célt és jövendő hivatását. A gyermek ilyen tekintetben nem gondolkozik s a nevelőnek kell gondoskodni, hogy összhang létesüljön iskolai kötelessége és jótékonysági munkája között. Lehetetlen, hogy az ily irányú, gonddal és komolysággal végzett nevelő munkának messze kiható ereje ne legyen a jövendő magyar társadalomra, a nemzeti életre! A legszebb jótékonysági munka a Szeretet ünnepének, a Karácsonynak előkészítése volt. Az idén is az áll. Erzsébet nőiskola ajándékozta és készítette a karácsonyi csomagokat a háborúban megvakult hős katonáknak. Minden fillért erre gyűjtöttünk már az év elejétől kezdődőleg. Az Erzsébet királyné emlékünnep és a Vörösmarty-est 900 kor. jövedelmét karácsonyi gyűjtésünkhöz csatoltuk. 251 vak katona családját ajándékoztunk meg. A csomagokat maguk a növendékek állították össze és osztották ki a szegény vak katonáknak szép ünnepi formában. * Külön megemlékezem arról, hogy Erzsébet királyné emlékünnepén nov. 19-én mindkét intézet növendékei előadták Tordai Grail Erzsébet „Emlékezés“ című allegorikus színjátékát. A Vörösmarty-estén, dec. 8-án a polg. isk. tanítónőképző irodalmi szaktanára, dr. Tolnai Vilmos Vörösmarty Csongor és Tünde című tündén játékát ismertette az összes növendékek előtt igen értékes, eleven,
