Magy. kir. állami Erzsébet nőiskola, Budapest, 1915

Az iskolai év története

ládja számára a karácsonyi csomagokat, ami intézetünk ajándékozta és készítette pontos adatok alapján. Minden családtagról, összesen mintegy 400 egyénről történt gondoskodás.

Heteken át méhszorgalommal hordták, hozták a kis és nagy leányok természetben is az ajándékokat: a legkedvesebb babákat, melyektől köny- nyes szemmel búcsúztak és mégis örömmel adták oda, bababútorokat, mindenféle régi és újabb keletű játékot, könyvet, írószereket. Vidékről is érkeztek a szülőktől csomagok: dió, cukorka, cigaretta, dohány. A növendékek nagy része november és december hónapokban keserűen itta a kávét, s a cukrot a mákos- és dióspatkó készítésére ajánlotta fel. Az intézet szállítói is segítettek: vajat, mézet, tojást, lisztet küldtek, volt olyan is, aki pénzt küldött. A Rigler-gyár ceruzát, tollat, tolltartót, tolikést, levélpapírt, csomagolópapirost, a Szénási cég ruhaszövetet, Killián, Singer és Wolfner cégek szép könyveket. A tanári testületnek csaknem valamennyi tagja természetben is adakozott, dr. Saly és Krywald főtisztelendő urak, Sebestyén Jenő ref. tábori lelkész úr érmeket, imádságoskönyveket, épületes olvasmányokat, szent képeket ajándékoztak. A nagyobb növendékek művészi babaruhákat varrtak, sok szép levelezőlapot festettek, amiben különösen a Képzőművészeti Főiskola kézimunka gyakorlati tanításra hozzánk beosztott növendékei tűntek ki Ezzel párhuzamosan folytak a bevásárlások és azután megkezdődött Éberhardné vezetésével a szeretet hadseregének munkája: az ajándéktárgyak rendezése. Ezt látni kellett, hogy minden mily finom érzéssel történt. Valósággal szívbeli szociális munka volt ez, nemzetiség, vallás, szegénység és jobbmód szerint osztattak ki a tárgyak. A fiatal feleség szép világos fejkendőt, falra való szentképet, rózsafüzért stb. az öreg szüle barna fejkendőt, török mintájú vállkendőt, kávésbögrét, háborúsképet, a szegényebbek harisnyát, meleg kendőt, a sokgyermekesek legtöbbet, a nagyapák pipát, dohányt, naptárt stb. stb. kaptak karácsonyra. De fő volt a gyermek, azokról gondoskodtunk a legtöbb szeretettel, tőlünk telhetőieg a leggazdagabban.

Mindezt csomagok szerint csoportosítva kiállítottuk az intézet kézimunkatermében és magunk is elmerengtünk rajta. Valami különös, meghatóan szép volt ez a kiállítás, növendékeink igaz örömmel szemlélték, sok jó barát is megtekintette, köztük Dessewfjy Emilné grófné, a vak katonák jó szelleme és dr. Neményi Imre miniszteri tanácsos úr felesége. Azután becsomagoltuk a tárgyakat és ott láttuk viszont csomagjainkat a karácsonyfa alatt, amint minden egyes szegény vak katona szivéhez szorította a magáét, amit ő visz haza szeretteinek. A karácsony7