Budapesti Tanítóképző Intézet, 1943
5 F. I. szerint: »Intézetünk mindazt, ami számításba jöhet az ifjúság1 lelki fejlődésében, üzembe helyezi. S ezek az üzemek működnek is. Egyik ilyen üzem a vezéiTgondolatok sorozata. Zrínyi munkáiból vett vezérgondolatot kaptunk egész éviién. S mily jó vollt ez! Mennyi erőt, akaratot adott ez nekem! »Én vagyok a nemzet tanítójelölt katonája.« Mennyi erőt adott ez nekem'. Mindig valami hős szerettem volna lenni. S íme, ez a vezérgondolat katonává avatott. A legszebb katonává: a gyermek-lélkek katonája lettem. Sz. J. szerint: »'Az első Vezérgondolat ez volt: »Én vagyok a nemzet [tanító- jelölt katonája.« Tehát nekem is harcolnom kell az én arcvonalamon. Fokozott ütemben folytattam az őszi kényszerszünetben elkezdett kemény tanulást. Az őszi szünet fejlesztette önállóságomat. Ezt az önállóságomat úgy értem el, hogy úgy készültem mindig, mintha a másnapi órákra készülnék. Egész évben gondoltam erre a vezérgondolatra, és így győztem is harcomban.« S. E. szerint: »Év dl ej én a fejemre olvastak, hogy minden hájjal meg vagyok kenve. Én ezt tévedésnek minősítettem. Ez a kijelentés azonban mégisi megtette hatását. Elkezdtem magamban gondolkozni, mik is azok a hájak. Először nem akartam találni semmit. Múltak a napok, és egyre jobban rájöttem arra, hoigy milyen sok háj (haszontalan réteg) van rajtam. Észbe kaptam, amiben igen serkentettük a 'rossz osztályzatok is, és kezdtem ezeket irtani. Sok héten át végeztem ezt, míg végre odajutottam, hogy már csak kevés levakarnivalló akad. A hájvákarás eredményeként osztályzataim is javultak. Z. L. szerint: »A belső front erősítése érdekében igyekeztem a rémhír- terjesztést megakadályozni, és ha nem is sikerült 100»/o-osan, de örömmel tapasztaltam, hogy elég jó munkát végeztem. Voltak olyanok, akik elcsüggedtek. Azt mondták, hegy aát a háborút már nem nyerhetjük meg, mert így s úgy... Azt feleltem, ha mindenki elcsügged, akkor nemi, de ha mindenki keményen helytáll, akkor [ennék a háborúnak a 'kimenetele nemi lehet kétséges.« K. M. szerint: »Tavaly síkos lejtőn álltam. Lassan magamhoz tértem/* s gondolkodni kezdtem. Mi a célom? A felelet alapján láttam, hogy ez;t a régi módszerrel nem érhetem el. Hála Istennek és mások odaadó segítségének, hogy ma ott vagyok, ahol vagyok. Küzdenem kellett önmagam' elleni, a sok csábítás ellen,, de segítségül ott állt mellettem1 az az érzés, hogy nekem valami rendeltetésem vani, s ezt a küldetést miajd el kell látnom. Nem így szó szerint élt ez bennem hanem csak tudtam róla. A mostani vezérgondolat (Az én hivatásom) mindjárt. rokonszenvesnek mutatkozott. Örültem, mert volt a számára már valami a tarsolyomban. Elhatároztam, hogy sezffc a jó érzést örökre szerződtetem. Nem halgyom ezt a kis táskát sohasem üresen, hanem készítek bele valamit. Ez a többletmunka lesz.« Intézetünkben a hecsületes vasakarat kérdésével sokat foglalkozunk. Ebben a törekvésben hivatkozni szoktunk előző évek vezérgondolataira is. Ez a természetszerű megnyilatkozás élt M. Gy. növendékünk lelki világában akkor, amikor ezeket írja: »Még az 1942/43. évről egy másik vezérgondolat is csengett a fülemben: »És tudod, az erő micsoda? Akarat, mély előbb vágy utóbb, de borostyánt arat.« Ezt a vezérgondolatot mindig egybekapcsoltam Zrínyi mondásaival. A tanuláshoz az igazi erőt ez a régebbi vezérgondolat adta mindig.« Erre a (borostyán-gondolatra visszatér D. F. növendékünk is, és a következőket írja: »Kinek ne kellene borostyán? Nekem bizony kellene. Nekiláttam a borostyán megszerzésének. Teljes megfordulásomban az intézet is segítségemre volt. Megállapítottam1, hogy az igazgató úrnak igaza van, hogy lusta vagyok Célomul kitűztem az általános kettes bizonyítványt Először (megijedtem ettől, hiszen tele voltam hármassal. Hogyan tudok én ezektől megszabadulni? A jövő homályos volt előttem. Azonban nem estém teljesen kétségbe. Nekiláttam a munkának. Munkámnak lassan láttam az eredményét is.«* Természetesen voltak, akik a kemény akarásra való indítást is Zrínyi szellemi világából merítették. Megértették, hogy Zrínyi a szerencse kérdésében nem a henyélés, hanem a kemény munka álláspontját (hirdeti. K. V. növendékünk szerint: »Zrínyi szellemi világa megtanított arra, hogy a szerencse nem sültgalamb, hanem a szerencsét kovácsolni kell.« Ez a növendék megtanulta, hogy a közmondás értelmében kell a szerencsét kovácsolni. * A múlt évben 7 hármasa volt, most tpedig olyan jörendű bizonyítványa van, amelyben egyetlen hármas sincsen, ellenben 11 jó mellett 6 jelese is.
