Budapesti Tanítóképző Intézet, 1940

Intézetünk vázlatos története.

A budapesti m. kir. állami tanítóképző-intézetet 1869-ben alapította Br. Eötvös József akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter.

Intézetünk első hajléka a Vérmező keleti oldalán, az I. kér., Attila-u.-i 97—99. számú ház, melyben az iskola megnyílt és 1869— 1871-ig működött. Második otthona 1871—1874-ig a Várban lévő Országház-u.-i 14. számú ház. 1874-től szerves kapcsolatban állott a Polgári Iskolai Tanítóképezdével. Ennek a — későbben már teljesebbé lévő — szervezeti egységnek külső megjelenési formáját jelentette a nagyrészt közös tanártestület, a két testvérintézet élén álló igazgatóval. A harmadik épületet (az új pénzügyminisztérium Ország- ház-u.-i északi sarkán állott) már a Polgári Iskolai Tanítóképezdével együtt használtuk 1874—83-ig. Ebben azonban az internátus már nem fért el. Erre a célra 1878—84-ig az Alsóbástya 4. számú villa szolgált. Negyedik helyiségünk az I. kér., Győri-út 13. számú nagy épület Győri-úti 13. és 15. számú szárnya volt. Ebben 1883—1911-ig, kezdetben testvérintézetünkkel együtt, majd 1904-től kezdve különválva volt az intézet s az internátus elhelyezve.

Jelenlegi saját otthonunk /9//-ben épült. 1919. évi július hó elején a Lenin-fiúk megszállták az intézetet s ugyanezen hónap 22-én az intézet pincéjében megölték Fery Oszkár csendőraltábornagyot, Borhy Sándor és Menkina János csendőralezredeseket. A rémes tett helyén az intézet, a ház falán pedig a m. kir. csendőrség helyezett el — a vértanúk emlékét megörökítő — márványtáblát.

Iskolánk fejlődéstörténetében négy korszakot figyelhetünk meg.

I. korszak: 1869—1874-ig. Ebben az időben, jóllehet közös igazgatótanácsa volt a tanítónőképző-intézettel, mégis, minden más iskolával való szorosabb kapcsolat nélkül, önállóan fejlődött.

II. korszak: kb. 1874—1900-ig. Ezekben az években :»Paeda• gogiumc. néven a Polgári Iskolai tanítóképző-intézettel úgyszólván egyazon keretek között működik.

III. korszak: 1900—1905-ig. A »Paedagogium« néven egyesített két intézet, egymástól mindinkább elválasztódik (tanerőkben, tananyagban, helyiségekben ...) és sajátos utakra tér.

IV. korszak: 1905-től. Ma is ez tart. Az intézet munkássága teljesen a népiskolai tanítóképzés szükségleteihez igazodik.

Iskölánk élettörténetében az 1875/76. tanév fordulópontot jelent.

Egykorú feljegyzésekből kitűnik, hogy mennyire óhajtották — magasabb művelődéspolitikai szempontból is — a két intézet egyesítését. Az akkori közös igazgató, Oyertyánffy István, írja: :>A külön elemi és polgári isk. tanítóképezde siami ikerségének megszüntetése is ez év vívmányai közé tartozott

...........s ha komolyan akarju

k a czélt, t. i. az elemi és polgári iskolai tanítók szakszerű kikép-