Budapesti Tanítóképző Intézet, 1939
7 Hogyan fejlődött ifjúságunk az elmúlt iskolai évben? (Részletek az igazgató évzáró bestédéből.) Ezt az iskolai évet a visszacsatolt területek keltette szellemi légkörben indítottam útnak. Ez azt jelentette, mindenkinek méltónak kell lennie arra, hogy nemzeti céljaink útján megindultunk és tovább haladhassunk. Most nézzük meg, hogy ifjúságunk mennyiben felelt meg az ezzel kapcsolatosan felállítható követelményeknek?! Általánosságban azt kell mondanunk, hogy elismerésreméltó értékek mellett egy-két gyengeséget is tapasztaltunk. A teljességre való törekvés gondolata nélkül említem a következő értékeket, a) Fokozott előzékenységet és udvariasságot észleltem mindazok iránt, akik vendégekként intézetünkbe jöttek, b) A tánccal kapcsolatos műsoros est rendezésében egyrészt értékes önállóságot láttunk, másrészt a derült és komoly gondolatok dicséretes összhangját tapasztaltuk, c) A közösség érdekében végzett önzetlen munka területén sok igen szép példát láthattunk, d) A hallgatási gyakorlatok terén több volt az eredmény, mint azelőtt. Még nem megy egészen jól, de jobban megy, miint régebben. Hogy ennek milyen nagy jelentősége van, azt a mai háborús idők jelszavai (a fecsegés hazaárulás stb.) eléggé mutatták, é) Egy időben az altisztek és takarító szolgák személyzetéből (ötből) hármat behívtak fegyvergyakorlatra. Ekkor a tanulóotthon főfelügyelője felajánlotta, hogy az ifjúság tartja rendben a tantermeket és a tanulóotthont. Erre ugyan nem került a sor, de erre a munkára való készséget értéknek tartottam és tartom, f) Több növendékünk a lelki szépség felé való törekvésben jelentékeny haladást tett. g) Egyes növendékek, elsősorban az V. évesek, rendkívüli szorgalommal az eddiginél jobb tanulmányi eredményt értek el. Az V. évfolyamban 8, a negyedikben 4, a harmadikban 5, a másodikban 3, az elsőben 3 úövendék nevét fogjuk vastagon nyomni. Ennyi jeles növendékünk eddig még nem volt. Most lássunk egy-két hibát, gyengeséget. Az ügynek akkor használunk, ha van bátorságunk az esetleges fogyatékosságok elismerésére is. a) Sok növendék nem dolgozott annyit, mint amennyit dolgoznia kellett volna. Ezek legnagyobb számiban az I. évfolyamban voltak. S most, hogy egyesek részére a nem tanulásnak következményei vészesen közelednek, vannak, akik ezeket a viharfelhőket a szülők segítségével akarják elhárítani. Az elégteleneket nem kilincseléssel, hanem csakis szorgalmas tanulással és ezzel szerzett tudással lehet kijavítani, b) A tél folyamán, már akkor, amikor a hidegtől még egyáltalában nem szenvedtünk, szinte általános volt a növendékek részéről az az óhajtás, hogy fogyasszuk el hamarosan a szénkészletet, és azután legyen szén-szünet. Az ifjúság jelentékeny része nem kísérte rokon- szenvvel a szénért folytatott harcomat. S ha most valaki azt mondaná: »Igazgató Or, meg kell érteni az ifjúságnak ezt az óhajtását!« akkor a következőt felelném: Egész életemet az ifjúság megértésének, de nemcsak megértésének, hanem egészséges fejlődésének is szentelem. Sohasem fogom azonban megérteni, hogy az ifjúság az ország nehéz helyzetéből (szénhiány) magának kényelmet akarjon biztosítani. Aki az ifjúság megértéséről beszél, annak tudnia kell, hogy nemcsak ifjúi könnyelműséggel kapcsolatos meggondolatlanság van, hanem van
