Budapesti Tanítóképző Intézet, 1939
5 Intézetünk vázlatos története. A budapesti m. kir. állami tanítóképző-intézetet 1869-ben alapította Br. Eötvös József akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter. Intézetünk első hajléka a Vérmező keleti oldalán, az I. kér., Attila-u.-i 97—99. számú ház, melyben az iskola megnyílt és 1869— 1871-ig működött. Második otthona 1871—1874-ig a Várban lévő Országház-u.-i 14. számú ház. 1874-től szerves kapcsolatban állott a Polgári Iskolai Tanítóképezdével. Ennek a — későbben mind teljesebbé lévő — szervezeti egységnek külső megjelenési formáját jelentette a nagyrészt közös tanártestület, a két testvérintézet élén álló igazgatóval. A harmadik épületet (az új pénzügyminisztérium Ország- ház-u.-i északi sarkán állott) már a Polgári Iskolai Tanítóképezdével együtt használtuk 1874—83-ig. Ebben azonban az internátus már nem fért el. Erre a célra 1878—-84-ig az Alsóbástya 4. számú villa szolgált. Negyedik helyiségünk az I. kér., Qyőri-út 13. számú nagy épület Győri-úti 13. és 15. számú szárnya volt. Ebben 1883—1911-ig, kezdetben testvérintézetünkkel együtt, majd 1904-től kezdve különválva volt az intézet s az internátus elhelyezve. Jelenlegi saját otthonunk 1911-ben épült. 1919. évi július hó elején a Lenin-fiúk megszállták az intézetet s ugyanezen hónap 22~éní az intézet pincéjében megölték Fery Oszkár csendőraltábornagyot, BorHy Sándor és Menkina János csendőralezredeseket. A rémes tett helyén az intézet, a ház falán pedig a m. kir csendőrség helyezett el — a vértanúk emlékét megörökítő — márványtáblát. Iskolánk fejlődéstörténetében négy korszakot figyelhetünk meg. ' /. korszak: 1869—1874-ig. Ebben az időben, jóllehet közös igazgatótanácsa volt a tanítónőképző-intézettel, mégis, minden más iskolával való szorosabb kapcsolat nélkül, önállóan fejlődött. II. korszak: kb. 1874—1900-ig. Ezekben az években v>Paeda- gogium« néven a Polgári Iskolai tanítóképző-intézettel úgyszólván egyazon keretek között működik. III. korszak: 1900—1905-ig. A »Paédagogium« néven egyesített két intézet, egymástól mindinkább elválasztódik (tanerőkben, tananyagban, helyiségekben...) és sajátos utakra tér. IV. korszak: 1905-től. Ma is ez tart. Az intézet munkássága teljesen a népiskolai tanítóképzés szükségleteihez igazodik. Iskolánk élettörténetében az 1875/76. tanév fordulópontot jelent. Egykorú feljegyzésekből kitűnik, hc4gy mennyire óhajtották — magasabb művelődéspolitikai szempontból is — a két intézet egyesítését. Az akkori közös igazgató, Gyertyánffy István, írja: »A külön • elemi és polgári isk. tanítóképezde siami ikerségének megszüntetése is ez év vívmányai közé tartozott ........... s ha komolyan akarj uk a czélt, f. i. az elemi és polgári iskolai tanítók szakszerű kiképzését egy intézetben, úgy a megkezdett úton tovább kell haladni, s a ■szaktanítást egész következetességgel keresztül kell vinni a megfelelő számú új tanárok kinevezése által. A két intézet egyesítése kifejezést talált egyebek közt a tanári gyűlések jegyzőkönyvében is, melyek e tanévtől kezdve együtt tárgyalják mindkét intézet ügyeit.« (Lásd 'Gyertyánffy István utóbb id. műve 20—21.) I.
