Budapesti Tanítóképző Intézet, 1938
10 Gyula intézetünkben szerezte meg a tanári oklevelét 1898-ban. A székesfőváros szolgálatába lépett, ahol igazgató, majd iskolalátogatófelügyelő lett. Legfelső helyen a polgári hadi érdemkereszttel tüntették ki. A török Vörös Félhold-éremnek is tulajdonosa volt. Már 1917-ben elnyerte a Rökk Szilárd-ösztöndíjat. A székesfőváros díszsírhelyet jelölt ki az elhunyt részére (Sipőcz Jenő, Lieber Endre,. Karlovszky Bertalan, Tóth Tihamér sírhelye mellett). Emhő Gyula temetésén az intézet tanári kara és ifjúsága küldöttséggel képviseltette magát. A temetésen az intézet nevében Szalatsy Richárd a következő szavakkal búcsúztatta a kiváló volt tanítványt, az egyesület nagyérdemű alélnökét: »A budapesti m. kir. áll. tanítóképző-intézet nevében búcsúzom Tőled, Emhő Gyula, annak az Alma Maternek nevében, amelynek Te nemcsak egyik legkiválóbb, hanem leghálásabb és legragaszkodóbh gyermeke is voltál. Idestova négy évtizede annak, hogy az Anyaintézetünktől, s tőlünk,. az akkori kisebb testvéreidtől, elváltál. Élénken visszaemlékezünk azokra az évekre, amelyeket az Alma Materben együtt töltöttünk. Már akkor is fejjel magasabban emelkedtél ki társaid közül nemcsak testben, hanem lélekben is. Már akkor is, gyermek-ifjú korodban a hivatásérzet ihletét éreztük meg Rajtad, már akkor is a kötelességteljesítés komolysága volt az egyéniséged ama vonása, amely tanáraidat osztatlan elismerésre, egykorú társaidat a Te mintaképed követésére késztette, bennünk, ifjabb társaidban pedig a csodáló tisztelet érzését ébresztette. Ma, közel négy évtized távlatából is élénken visszaemlékezünk arra az űrre, amit az anyaintézetből való távozásod után Magad mögött hagytál. Mennyire nélkülözhette az Alma Mater tanári kara a Te mintaképedet, s mennyire nélkülöztük mi a Te mindenhol segítő, támogató, buzdító kezedet. Az élet szeszélye azután évtizedekre szétszórt, majd ismét összehozott minket, akik az Alma Mater szerető karjai között néhány évet együtt éltünk. S csodálatosképpen, Te ugyanaz maradtál, aki évtizedek előtt voltál: a kötelességteljesítés fanatikusa és mintaképe, a gyengék bátorítója és irányítója, a meggyőződés és vélemény-nyilvánítás bátor szókimondója. És még valami: az Anyaintézet, annak tanári kara, szelleme és minden emléke iránt a bensőséges, szinte rajongó szeretet és hála élő hordozója, megtestesítője. — Benned igazi gyermekét, a szó szoros értelmében sírig hű és hálás gyerme-i két vesztette el az Anyaintézet! De csak testben vesztettünk el! Lélekben épp úgy meg fogjuk őrizni a Te emlékedet, amint megőrzi azt a Te gyászba borult családod. Amint egyek voltunk a szeretetben, úgy egyek vagyunk velük a mélységes és őszinte gyászban s egyek maradunk velük a Te nemes emléked ápolásában. Isten Veled, Emhő Gyula, adjon a Mindenható intézetünknek, fővárosunknak, hazánknak, a magyar családoknak sok olyan gyermeket, tisztviselőt, hazafit, férjet, apát és rokont, mint amilyen Te voltál!«
