Budapesti Tanítóképző Intézet, 1937
34 Az ifjúsági tisztikar tagjai is beszéltek kéthetenként tartott gyűléseinken, amelyeket mindig zsoltárénekléssel és bibliamagyarázattal kezdtünk, s imával fejeztünk be. Összejöveteleink a vallásosság és az önnevelésre való törekvés mutatói voltak. Gyakorlóiskolás gyermekeink hitéletét a hetenként tartott vasárnapi iskolával szolgáltuk. A gyermekek nagy szorgalommal látogatták ezeket az órákat, amelyeket felváltva két V.-éves növendék vezetett. 2. Hazafias nevelés. A magyarság jövőjét csak a nemzeti egység biztosíthatja Ennek tudatában tanításunk és nevelésünk minden kínálkozó alkalmát igyekeztünk a nemzeti nevelés javára felhasználni. A hazafias nevelés céljait szolgálták elsősorban nemzeti ünnepeink: október 6, március 15., továbbá az intézet hősi halottainak májusban tartott ünnepe. Más intézeti ünnepeinket is erős hazafias szellem hatotta át; a cserkészek műsoros estéjét, valamint az évnyitó és évzáró ünnepélyt. Iskolai ünnepélyeink hazafias tartalma nemcsak ifjúságunkat lelkesítette, hanem minden alkalommal mély hatással volt a megjelent szépszámú, előkelő közönségre is. Nemzeti célok lebegtek szemünk előtt akkor is, amikor ifjúságunkat fegyelmezettségre és hivatásszeretetre törekedtünk nevelni, mert e kettő: fegyelem és becsületes munka alapfeltétele nemzeti megerősödésünknek. Nevelő és tanító ténykedésünket mindenkor az ifjúság és a nemzet szeretete hatotta át. 3. Művészi nevelés. Intézetünk nagyszerű helyen épült. Kitűnő a levegőnk, csendes a környék. Irigyelnek is bennünket a pesti iskolák. Mi viszont sajnálkozással állapítjuk meg, hogy mily távol vannak tőlünk a múzeumok. Nem tarthatjuk meg rajzóráinkat a Szép- művészeti Múzeumban vagy a Műcsarnokban, mert ötnegyed órai erős gyaloglással jutunk oda. így csak a tanévenként rendezendő hat félnapos kirándulás ad lehetőséget, hogy növendékeink művészi nevelését, műtörténeti ismeretét kiállítások és múzeumok művészi alkotásainak szemléltetésével gyarapítsuk. A művészi nevelésnek fővárosunk adta lehetőségeit így kellően nem aknázhatjuk ki. A minden évben tervszerűen megismétlődő képzőművészeti kirándulások anyagán kívül a folyó tanévben alkalmunk volt a lengyelek képzőművészetét is tanulmányoznunk. A magyar művészet alkotásainak és a lengyelek képzőművészetének összehasonlítása igen jó alkalom volt önbizalmunk növelésére, faji öntudatunk ápolására és nemzeti művészetünk szeretetének megerősítésére. A főváros iparrajziskolájának a Nemzeti Szalonban mintaszerűen rendezett szép, tanulságokban gazdag kiállítása örömöt okozott ifjúságunknak. Ez az öröm, amelyet a szépnek szemlélete csihol ki a lélekből, a leghatásosabb tényezője a művészi nevelésnek. Ezt a lelki élményt semmi sem pótolhatja. Főképen ebben van a budapesti iskolák kizárólagos helyzete.
