Budapesti Tanítóképző Intézet, 1937
17 tünkbe. — Strecke Ernő hittanárt felettes hatósága az Eucharisztikus Világkongresszus Előkészítő Bizottságába rendelte be. Helyét Vajda János hittanár foglalta el, akiben a tanári testület egyik volt tagját és az ifjúság szerető támogatóját üdvözölte.. Az iskolai év végén búcsúztunk el az intézet egyik igen érdemes tanárától, Éber Rezső c. igazgatótól, aki 35 évi szolgálat után 1938. július elsejével nyugalomba vonult. (A záróünnepélyen elhangzott búcsúzó beszédet értesítőnk elején közöljük.) Éber Rezső helyébe szeptember 1-i hatállyal a vallás és közoktatásügyi Miniszter úr Csada Imre dr. c. igazgatót, a cinkotai áll. tanítónőképző-intézet tanárát osztotta be intézetünkbe. Az intézeti személyzet létszámában annyi változás állt be, hogy Kanizsai József II. o. altiszt helyét Csikós Nagy Lajos kisegítő szolga foglalta el. Az iskolai év végén rövid betegeskedés után Horváth István szakaltisztet, az intézetnek 1912. óta szolgáló vezető altisztjét, a halál elragadta. Temetésén az intézet tanári kara és ifjúsága szép számban képviseltette magát, a gyászszertartás után pedig Padányi-Frank Antal dr. igazgató mondott végbúcsút, melyet értesítőnk elején egész terjedelmében közlünk. A növendékek szülei részére tartott értekezletet veszélyeztetett anyanyelvűnk szépségeinek megvédésére használtuk fel. Az értekezleten Vincze Sándor tanár Nyelvünk védelme címmel adott elő. — A gyakorlóiskolai szülői értekezleteket ebben az évben is felhasználtuk növendékeink gyakorlati kiképzése érdekében. Ugyanezzel a céllal a IV .-éves növendékek ez évben is tartottak előadást egy-egy népművelési kérdésről. A magyar ruha viselése érdekében tavaly megindított mozgalmunkat ebben az évben erősíteni igyekeztünk. Örömmel láttuk, hogy mind több és több tanárnak és növendéknek van már magyar szabású ruhája. E helyen emlékezünk meg intézetünk egyik derék növendékének sikeréről, amellyel a magyar diákok nyelvvédő pályázatán szerepelt. Hegyes Zoltán V.-éves növendékünk dolgozatát a bíráló bizottság elismerő oklevéllel tüntette ki. Ez a sikeres szereplés is azt bizonyítja, hogy az ifjúság lelkében sikerült a magyar nyelv szeretetének tüzét lángralobbantanunk. Végül örömmel és hálával kell megemlékeznünk arról, hogy ebben az iskolai évben növendékeink nagy számban részesültek tanulmányi segélyben és ösztöndíjban. A köztisztviselők gyermekei részére létesített ösztöndíjból évi 60—60 P tanulmányi segélyt kapott Deák Tibor V.-éves és Mitró László IV.-éves növendékünk. A tehetséges és szegény tanulók részére létesített Horthy Miklós-ösztöndíjból három növendékünk részesült egyenkint 200 P ösztöndíjban: Károly Sándor IV., Kovács Zoltán III. és Turcsányi Emil II.-éves növ.
