Budapesti Tanítóképző Intézet, 1935
mólnak, milyen eredményt értek el. Ha kevés az eredmény, akkor újabb tanácsokkal és érvelésekkel ismét erőt öntök beléjük. Ha siker van, megdicsérem őket és velük együtt én is örülök a jó munkának. Nem tudom, mennyire helyes ez a módszer, csak annyit mondhatok, hogy eredményre vezető, mert én is azt az utat igyekszem követni lélekformáló munkámban, melyet követtek azok, akik az én életemet megmentették. Vannak ezek között a leventék között olyanok is, akikben igazán csak kevés kivetni valót találok, mégis jobban örülök annak, akit az örvény széléről sikerül visszarántanom. Ám sokszor az is előfordul, hogy hosszas munkám árán nem tudok célt érni. Ilyenkor a Mindenható segítségét kérem s nem csüggedek el, hanem újra és újra nekikezdek, mert azt vallom, hogy megfeszített munka árán mégis csak lehet eredményt elérni. Ha kell, kényszerítem azt az ifjút a megtérésre, mert tudom, hogy az eredménytelenség oka csak abban rejlik, hogy én nem tudtam eléggé a lelkére beszélni az illetőnek, de érzem, hogy ha erővel kényszerítem a jóra, akkor ha most még nem is ,de idők múlva a jobb életbe belekóstolva, azt fogja követni akaratlanul is. Szeretném azonban, ha nem csak egyedül lennék (gondolom, hogy nem is vagyok egyedül), aki ilyen, eleinte sok nehézségekbe ütköző, de később önmagától tovább folyó lélekformáló munkával a haza javát szolgálná, azzal, hogy a helytelen útra tévedt ifjakat megállítsa s visszafordítsa. Ha így fogunk igyekezni a hazánkat szolgálni, valószínűleg könnyebben is érjük el a minden magyarok álmát. Fiúk, sorakozzunk a szebb magyar jövő zászlaja alá. Garamvölgyi Endre. 7í>
