Budapesti Tanítóképző Intézet, 1935
2. Rákóczi önzetlensége nyomán . . . A) Az önzetlenség — különös tekintettel annak legjellemzőbb jegyére: a hálára. Az elmúlt évben Madách mondása: »Mondottam, ember, küzdj és bízva bízzál!« követése révén törekedtünk a tanítóképzés coljához közelebb jutni. Ügy gondoltuk, ha a növendék küzd, ha keményen küzd, bízhat abban, hogy mind közelebb jut a célhoz, azaz ahhoz, hogy jó tanító legyen. Most az a kérdés, ebben az évben, mely vezérgondolattal induljunk útnak. Kívánatos, hogy ez a vezérgondolat egyrészt rokonságban legyen a mult-évi célkitűzésűnkkel, másrészt pedig időszerű eszmeáramlatba kapcsolódjék. Ilyennek látom Rákóczi legjellegzetesebb jellemvonását: az önzetlenséget. Rákóczi szellemi világa mindig időszerű, de ebben az évben, mikor halálának 200- évfordulójáról megemlékeztünk, különösebben kell vele foglalkoznunk. Április havában tartottuk Rákóczi ünnepélyünket. Azonban nem elegendő Rákóczit egy-egy alkalommal ünnepelni, hanem a nemzet jövője érdekében Rákóczi szellemét állandóan kell követnünk. Ne csak egy- egy ünnep alkalmával gondoljunk Rákóczira, hanem a hétköznapokon is. S ne csak gondoljunk Rákóczira, hanem nagyságának egy-egy vonását törekedjünk magunkban is kiformálni. Rákóczi legjellegzetesebb vonása az önzetlenség. Ezt az önzetlenséget szeretném a most meginduló iskolai év vezérgondolatáld kitűzni. Azt szeretném, ha intézetünk minden növendéke oly lelkületet törekednék önmagában kialakítani, hogy Rákóczi nyomán azt mondhassa: »Nincsen magánérdek, a nemzet érdeke az én érdekem«. -— A továbbiakban szó lesz az önzetlenségről általában is, de szó lesz különösebben annak legjellegzetesebb jegyéről a háláról. ; ! ! Vájjon ez a törekvés összefüggésben van-e az elmúlt év vezérgondolatával? Igen, összefüggésben van. Az elmúlt év a küzdelmek sikeres megvívása jegyében folyt le. Az önzetlenség is kíván küzdelmeket. Küzdelmeket kíván az önzés ellen. Tehát ebben az iskolai évben azokra a küzdelmekre akarom különösebben felhívni a figyelmet, amelyek az önzés, a rideg önzés legyűrésére irányulnak. Tapasztalatból tudom, hogy ilyen kérdések merő elméleti fejtegetése keveset ér. Itt akkor számíthatunk némi eredményre, ha példákat vonultatunk fel, ha példákon mutatjuk be, mitől kell tartózkodnunk és mit kell követnünk. Azért a következőkben néhány elriasztó és néhány kívánatos példát mutatok be. 1 • I I I ! | ( Volt az intézetnek egy X. nevű tanítványa, akit segíthettem abban, hogy álláshoz jusson. Alig hogy elfoglalta helyettes tanítói állását, azzal a kéréssel fordult hozzám, járjam ki azt, hogy segédtanítóvá nevezzék ki. Rövid időközökben háromszor vagy négyszer különböző formában ismételte ezt a kérést. Miután 6
