Budapesti Tanítóképző Intézet, 1935
Romhányi Antal: A legjobb barát és osztálytárs. Mindig szorgalmas, ügyes, jótanuló növendéke volt az intézetnek. Erős akaratú fiatalember. A legnagyobb készséggel segített mindenkinek. Derült kedélyű, tréfás fiatalember, aki az anyagiakkal való küzdés állandó harcában vidámságával jókedvre hangolta társait. Könyveinek és egyéb dolgainak rendben tartása élénk bizonyság példás rendszeretete mellett. Ami kezéből kikerül, szép, tiszta, ízléses. Sorsával mindig meg volt elégedve, vallásossága mintaszerű. Az osztály jó szellemének egyik megteremtője. Szerény. Sohasem hallottam tőle még egy dicsekvő szót sem. Nem fél a jövőtől, mert idealizmusából táplálkozik harmonikus lelke. Nélkülöz anyagiakban, de gazdag lelkiekben. Az önzetlen munkásság mintaképe. (Kerényi Ferenc.) Romhányi Antal önmagáról — többek között — a következőket írja: »A sikertelenség sokszor lehangolt, elvette a kedvemet a munkától. És egyszer csak egy nagy követ pillantottam meg, megláttam rajta a felírást: Ember, küzdj és bízva bízzál! Megértettem és tovább küzdöttem. Most már a sikertelenség nem vette el a kedvemet a további munkától; a balsikerekből is tudtam erőt meríteni. Lassanként észrevettem, hogyha a sok munkának keményen nekifeküdtem, mintha kisebbek lettek volna a nehézségek. (Romhányi Antal.) Szilágyi Demeter: Mindenhez ért. Kitünően rajzol és fest. Műsoros estéinkhez mindig ő díszítette fel a termet, a díszleteket is ő festette. Tanításokra való készülésünkkor gyakran igénybe vettük ezt a tudományát. Alaptermészete a nyugodtság. Tud alkalmazkodni az adott helyzethez. Kedveli a rendet. Asztalában mindennek megvan a pontos helye. Szereti a gyermekeket, inkább az egyszerűbb sorsban levő gyermekek érdeklik. (Mátai Tibor.) Szebeni Ödön: Olyan fiatalember, aki megmutatta, hogy erős akarattal sok kedvezőtlen tulajdonságot le lehet győzni. Az alsóbb évfolyamokban sok hibája volt. Minden eszközt megragadott, hogy különbbé legyen. Megkérte osztálytársait, hogy mond- * janak bírálatot róla. Az ekkor felsorolt hibák ellen kitartó harcot kezdett, amely Szebeni győzelmével végződött. Szorgálmas lett a tanulásban és minden munkában. A kultúresték rendezésében odaadóan segédkezett. Társaival szemben előzékeny, szolgálatkész. Lelkes tanító, szereti a gyermekeket. (Benyó József.) Szebeni önmagáról a következőket mondja: A III.-éves Hermel (régebbi neve): kotnyeles, sokat beszélő, veszekedő, vitatkozó, indulatos, kamaszos volt. A III. év végén a dicséretben részesült növendékek követendő például állottak előttünk. Én Harach követését határoztam el. A IV. év elején támogatást kértem igazgató úrtól önnevelési munkámhoz. Társaim jellemrajzot írtak rólam. Ezekből azután sok hibámat megláttam. Most már csak meg kellett volna szabadulni tőlük. Dolgozni, cselekedni kellett volna. De az volt a baj, hogy csak elhatároztam és akartam. Azonban nem adtam ezeknek tartalmat cselekvéssel. Nagyon nehéz volt ez a IV. évfolyam. Sokat szenvedtem. Igen 24