Budapesti Tanítóképző Intézet, 1934

VII—VIII.

Nevelés. Fegyelem.

Minden tevékenységünk arra irányúit, hogy tanítványainkból vallásos, erkölcsös, művelt, jómodorú úriembereket és lelkiismeretes tanítókat neveljünk. Reméljük, hogy majd az élet nehéz küzdelmeiben is keményen, becsületesen és lelki- ismeretesen fogják betölteni azt a helyet, ahová őket a Gondviselés állítja. Ezt a célt szolgálja az a határozatunk is, amely szerint a helyettesítések alkalmával a társadalmi érintkezés formáiról beszélgetünk.

Arra törekedtünk, hogy növendékeink ne csak külső kényszer, hanem belső szükséglet alapján kövessék a jót. Arra törekedtünk, hogy a cél felé való törekvéseinkben növendékeink velünk együtt érezzenek.

Az erkölcsi tökéletesedést, a mélyebb lelkiséget, az egységes világnézet ügyét szolgálta a tanártestület azzal, hogy egyes ifjakat segített abban, hogy sajátos problémáikat megoldhassák. Ennek igen nagy jelentőségét láttuk. Az osztályok jq közszelleme szempontjából nagy gondot fordítottunk arra, hogy ártalmatlanná tegyük azokat, akiknek élénk érzékük van a lázadozás, az ellenzékiség, a gúnyolódás stb. iránt. Ezen az úton a rombolás vezéreiből általában az építés híveit formáltuk.

Nevelő törekvéseink egyes részleteiről az alábbiakban számolunk be:

1. Valláserkölcsös nevelés.

Intézetünk nagy gondot fordít arra, hogy növendékei valóban vallásosak legyenek. Életünkkel és az összes tantárgyak tanításával törekedtünk ezt a célt szolgálni.

A hittanárok a vallásos nevelésről a következőket jelentik:

a) A rom. kát. hittanár:

Valláserkölcsi nevelésünk célja kettős. 1.) A természet- feletti lelkiség ápolása, a vallásos élet öntudatosítása és erősítése, 2.) a cselekvő katolikus apostolkodásra való ránevelés. Mindkettő tanítójelölteknél kétszeres fontossággal bír, mert magunk előtt látjuk nemcsak az egyes növendékeket, hanem az Egyház és a nemzet jövőjét, a féltett gyermekvilágot, amely számára tanítókat nevelünk. A tanítóképzésnek csak egyik összetevője az elméleti tudás és tanítói készség elsajátítása; ennél sokkal fontosabb és döntőbb jelentőségű a másik összetevő, a tanító valláserkölcsi jelleme. Hittanításunk és vallásgyakorlataink ezt a különleges célt törekedtek szolgálni.

Vasár- és ünnepnapi exhortatioink és sz. miséink a díszteremben felállított oltárnál voltak. A második félévtől kezdve bevezettük a liturgikus imádságok közös végzését. Legtöbb- 47 -