Budapesti Tanítóképző Intézet, 1934

II.

Az iskolai év története.

Ha felvetem a kérdést, hogy az iskolai év története címen miről kell megemlékeznünk, akkor nemcsak olyan jelenségekre gondolok, amelyek most a jelenben voltak, azután egészen eltűnnek, hanem elsősorban olyan tényekre, amelyek intézetünk jövő életének alakulásában jelentékeny szerepet játszanak. Itt tehát elsősorban olyan jelenségekre mutatok rá, amelyek intézetünk fejlődésében határozott lépést jelenthetnek a haladás útján.

A tanítóképzés jövő alakulásában a legtermékenyebb gondolatok a néphez való közeledésben látom. Intézetünk ebben a kérdésben az elmúlt évben lényeges lépést tett előre. Ennek a lépésünknek két oldala van. Egyrészt felfedeztük az intézet területén azokat, akiknek eddig még nem tartottunk előadást, (altisztek, takarítók, háztartási alkalmazottak), másrészt bevezettük az iskolánkívtili népművelési gyakorlatot. Amint van nevelési és tanítási gyakorlat, úgy lesz ezentúl iskolánkívtili népművelési gyakorlat is. Természetesen ezen a téren egyelőre megelégszünk egy gyakorlattal.

Növendékeink lelki vezetése kérdésében lényeges haladást látunk abban, hogy kintlakó növendékeink szüleivel szülői értekezletet tartottunk. Az első ilyen értekezletet 1933. őszén, a másodikat 1935. február havában tartottuk. Ezek az értekezletek a szülőkkel való együttműködés jegyében folytak le, s növendékeink lelki fejlődésében, előmenetelében üdvös eredményt hoztak. Ezeknek a megbeszéléseknek Budapesten, ahol igen nagy az utca veszedelme, igen nagy jelentősége van.

Mélyítettük, illetőleg a gyakorlati kiképzés szolgálatába állítottuk a gyakorlós gyermekek szüleivel tartott szülői értekezleteket. Az 1933-34. iskolai évben először, az elmúlt iskolai évben pedig másodszor rendeztük az egyik szülői értekezletet úgy, hogy a növendékek voltak annak előadói. Tíz növendék adta elő röviden egy-egy gyakorlós gyermekről való megfigyeléseit, hozzáfűzvén azt, hogyan kellene a gondjára bízott gyermekek nevelését tovább vezetni. Ezek a gyermek jellemzések a szülők körében igen nagy tetszést váltottak ki.

Hogy taníványainkat minél előbb vihessük közel a gyermekhez, hogy a ránevelés gondolatát minél intenzívebben valósíthassuk meg, hogy a hivatásra való előkészítés minél behatóbb legyen, már Il.-éves növendékeink is hospitálnak rendszeresen. Ezt — rövid úton kapott hozzájárulás alapján — már az 1933/34. iskolai évben vezettük be. A tapasztalt értékes eredmények alapján ebben az iskolai évben is folytattuk ezt a munkát. Érdemes volna részleteket közölni azokból az írások- 31 —