Budapesti Tanítóképző Intézet, 1934

Mikor az előbb említett elhatározásomat leírtam, még nem ismertem a harmadik osztály viszonyait, nem tudtam, hogy ilyen nehéz lesz a jó jegyeket szerezni. A második osztály jóval könnyebb. Ezért tettem én olyan merész kijelentést, de nem bántam meg! örülök, hogy egy nagy elhatározásomat egy éven keresztül igyekeztem elérni éppen itt, a harmadik osztályban. Biztos eredményt még nem tudok, de azt mondhatom, hogy annyit még egy évben sem tanultam, mint az idén.

Űgv érzem, hogy munkám eredménye meg is van és elhatározásom nem puszta szó maradt”. (A múlt évben 7 jója és 7 jelese volt, most 6 jója és 9 jelese van.)

Akinek van érzéke a sporteredmények iránt, az tudja milyen nagyon nehéz bizonyos rekordokat javítani. Nehéz az osztályzatokban kifejezésre jutó eredményt is javítani. Ezért ezt az aránylag kicsiny emelkedést is érdemes munkának kell tekintenünk.

N. L. mondja: „Tavaly egyszer beszélgettem Zsohár Zoltánnal, s aziránt érdeklődtem, mennyit kell dolgozni, hogy az ember jeles legyen. Sokat! volt a válasz. — Ha valaki hozzáfog, lehet különb ember is? Természetes! Volt a válasz. — Elhatároztam, hogy különb ember leszek. Azonban ez nagyon nehezen kezdődött meg. Nem tudtam, hol kezdjem meg a munkát. Nem láttam, nem mertem meglátni a hibáimat. Egyszer felolvastak egy jellemrajzot s én ahoz hasonlítottam magamat. Most már tudom, hol van a gyöngeség, neki láttam a tisztító munkának. Másrészt keményen kezdtem tanulni, azt gondolva, majd csak észrevesznek. Úgy is volt.

I.-éves koromban gyenge rajzos voltam, de már akkor élt bennem az az elhatározás, hogy csak ezért is. Ha a tanár úr mondott valamit, azt felírtam, megtanultam. Órán pedig verejtékező homlokkal rajzoltam, úgyhogy egy-egy rajzóra után fáradtabb voltam mint pl. egy természettan, vagy mennyiség- tan óra után. örülök annak, hogy sikerült csupán becsületes munkám révén megszerezni a 2-est. A többi gyenge rajzos ott van, ahol volt. — Ezelőtt, ha valami nem sikerült, ritkán próbáltam meg mégegyszer. Most pedig a sikertelenség után kétszerezett erővel rohanok a célnak, mert győzni kell! Megtanultam azt, hogy a sikertelenségből is merítsek erőt a küzdelmekre. *

K. F. a következőket mondja: „Amire az év elején gondoltam, bekövetkezett, átléptem egy szebb, boldogabb élet küszöbén. Habár anyagi körülményeim nem enyhültek, sőt még nehezebb volt a helyzetem, mégsem csüggedtem, erősített az a tudat, hogy a jellemes ember nehézségek közepette sem

* Az ezelőtti évben osztályzatainak összege 38 egységet képviselt, most pedig csak 30-at, Tehát 8 egységgel javította osztályzatainak ösz- szegét. Becsületes eredmény. (Igazgató.)