Budapesti Tanítóképző Intézet, 1933
nások, irodalmi alkotásaiban vannak költői jellemvonások. Ez utóbbit igazolja többek között az a tény, hogy egy orvos véletlenül a kezébe vette a nyelvi magyarázatokról szóló vezérkönyvét; s az orvos olyan élvezetesnek találta ezt a könyvet, hogy végig olvasta, holott a köztudat a nyelvi magyarázatokat általában nagyon száraz tantárgynak tartja. Aránylag kevés olyan könyvünk van, amely a stílus kellékeinek annyira megfelelne, mint Drozdy Gyula könyvei. — Fiúk! Maguk is iparkodjanak annyira belemélyedni leendő munkakörük kérdéseibe, hogy nehéz dolgokat is ilyen egyszerűen és világosan tudjanak elmondani és leírni. Ha valaki most azt mondaná, hogy nekem nincsenek olyan velemszületett művészi vonásaim, akkor azt kérdezném, honnan tudja?! Azt állítom, hogy mindenkinek van annyi veleszületett ereje, hogyha annyit dolgozik, mint Drozdy Gyula, igazi apostola lehet nemzetének. Nem azon van a hangsúly, hogy mennyit hoztunk magunkkal a világra, hanem azon, hogy a magunkkal hozott tőkével hogyan gazdálkodunk. Drozdy Gyulától azt kell tanulnunk, hogy mindenkiből olyan tanító lesz, mint amilyen tanítót önmagából formál. Hiányos volna e vázlatos kép, ha legalább egy mondatban ne emlékezném meg arról, hogy Drozdy Gyula nemcsak az iskolában hirdeti az erkölcsi nevelés gondolatait, hanem azokat saját életében meg is valósítja. Akik ismerik, tudják, hogy 100 százalékig megvalósítja a harmadik cserkésztörvényt, amely így hangzik: »A cserkész, ahol tud, segít«. Önzetlenül segít mindenütt. Szeretném, ha mi is most kicsit önzetlenek lehetnénk. Ez vezet akkor, amikor azt mondjuk, nyomjuk el szülői fájdalmunkat, ez vezet akkor, amikor azt mondom, elnyomom igazgatói fájdalmamat, s csak két dolognak szeretnék örülni: Drozdy barátunk egészségének és annak, hogy az ő gazdag szellemű világát minél bőségesebben szórhassa az ország egész tanítóságának.— Azért is kell nagyon örvendenünk, mert kultuszminiszterünk rendelkezésében az igazság diadalát láttuk. Az lett a Néptanítók Lapja felelős főszerkesztője, aki munkássága révén erre az irányító helyre a legméltóbb. Drozdy Gyula! Úgy búcsúztatunk, hogy a mienk is maradj. Úgy búcsúztatunk, mint ahogyan búcsúztatunk egy jól nevelt leányt férjhezmenetelekor. A fiatalasszony követi férjét, de sűrűn keresi fel a szüleit.. Te is kövesd új utadat, de legalább olyan sűrűn keresd fel intézetünket, mint a szüleihez ragaszkodó fiatal- asszony. — Féltő gonddal, aggódó szeretettel vetted körül állandóan ezt az intézetet. Ez az intézet ezt magyaros hűséggel úgy viszonozza, hogy ugyanezzel a szeretettel vár állandóan vissza. Intézetünk büszkesége! A jó isten vezéreljen utadon! — 31
