Budapesti Tanítóképző Intézet, 1933
lenti, hogy munkánk révén valósággá lesz az, ami csak lehetőség volt a gyermekben. E változás folytán az ember változatlan, érzékfeletti jelleme, azaz a formája mindjobban megnyilvánul. Hogy változás létrejöjjön, ahhoz indíték kell. Ez a mozgató ok, mintegy felszabadítója, megváltója a formának. Az egész világ ilyen felszabadulási, tökéletesedési folyamat. Drozdy Gyula életpályája fényes példa ilyen tökéletesedési folyamatra. Kezdte a pályáját, mint kisgyarmati falusi tanító és most eljutott oda, ahová népiskolai tanító még fel nem emelkedhetett, a Néptanítók Lapja felelős főszerkesztői székébe. Életfutásából gyönyörű nevelési programm bontakozik ki, amely abban különbözik sok más nevelési tervtől, hogy amíg azokat csak holt betűkből és szavakból állanak, addig Drozdy Gyula eleven vérével írta meg nevelési rendjét. Aristoteles szerint a forma (a mai nyelv szerint kb. annyit jelent, mint tökéletesség) megnyilvánulásához mozgató ok kell. A mozgató okok végessége elvezet a végső mozgatóhoz: Istenhez. Drozdy Gyula tökéletesedési folyamatának legfőbb magyarázata az, hogy életének első mozgatója a Magyarok Istene volt. A magyarság és az Isten gondolata, mint mozgatók idézték elő a lelki világában azt a fokozatos változást, amelynek következtében az aristotelesi forma mindjobban kibontakozott. Ami lehetőség volt benne, azt nagyobb részben már valósággá változtatta és ami lehetőség, ígéret még megmaradt, az a jövőben fog teljesedésbe menni. Drozdy Gyula tudja, hogy mit kell a lehetőséggel csinálni. Tudja, hogy ebből Aristoteles szellemében valóságot kell alkotnunk. Tanuljunk tőle! Mindenkiben van lehetőség. Formáljunk a magunk lehetőségéből is valóságot. Minden tanítónövendékben van lehetőség. Mindenki alkosson ebből valóságot. Egyrészt minden jó tulajdonság, másrészt minden tanítói erény — megvalósult lehetőség. — Azonban Drozdy Gyula világosan látta, hogy nemcsak benne, hanem a gondjaira bízott gyermekekben is van lehetőség. Ez a lehetőség olyan élénken él a lelki világában, hogy soha egyik tanítványáról se mondott le. Fiatal barátaim! Tanuljunk ebből! Ha igazi odaadással, Drozdy-féle lelkülettel dolgoznak, sohasem fogják azt tapasztalni, hogy munkájuk meddő marad, sohasem fogják tapasztalni, hogy valamely tanítványuk egészen érzéketlen a kultúra iránt. Ha valamely gyermeknél nehézségek merülnek fel, törekedjenek arra, hogy a Drozdy- féle kulccsal megtalálják az ő haladásának zárját is. Most nézzük meg, mit mond Aristoteles az első mozgatóról. Szerinte Isten úgy mozgat meg mást, hogy az illetőben vágyat, szeretetet ébreszt maga iránt. Ügy érzem, Drozdy Gyula is úgy mozgat meg bennünket, hogy szeretetet ébreszt maga iránt, — úgy mozgatja meg tanítványait, hogy szeretetet ébreszt maga iránt, — úgy szereti a gyermekeket, hogy ellenállhatatlanul viszont szeretik. Annyira ragaszkodik a gyermekekhez, hogy — 28 —
