Budapesti Tanítóképző Intézet, 1932

4- Dilthey és Spranger a szellemi tudományok igazi művelése szempontjából szükségét érezték annak, hogy e tudományoknak megfelelő, tehát a természettudományi módszertől független lélektant alkossanak. Ezt Spranger szellemtudományi lélektannak nevezi, amely sajátos szempontokból több részre tagolódik. Ilyen sajátos szempont a lelki megértésre való törekvés (Megértés-lélektan), a Struktur gondolat kiemelése (Struktúr-lélektan), az egymásból való alakulás nagy jelentőségére való rámutatás (Fejlődéslélektan), a struktúráknak típusokban való bemutatása (Típuslélektan). Spranger megértése nemcsak a szubjektív lelki jelenségekbe való beleillesz- kedést, azoknak mintegy utánélését érti, hanem azt is, hogy a lelki jelenségnek az objektív értékek szempontjából értelme (Sinn) legyen. Dilthey a fejlődéslélektan jelentőségét azzal okolja meg, hogy ezzel lehetővé tesszük a megértést. Ugyanis szerinte az embert csak úgy érthetjük meg, ha tudjuk, hogyan fejlődött a lelki élete. Spranger a megértés fogalma alapján határozta meg a struktúrát. Struktúrán a lelki jelenségeknek olyan összefüggését érti, amely objektív értéket valósít meg. Ezek a struktúrák (összefüggések) a terjedelem szempontjából egyrészt a lelkivilág egészének (totalstruktúra), másrészt a lelkiélet egyes szerves tagjai (részstruktúra) képét mutatják, A struktúrák az irány szempontjából egyrészt a jelen lelki jelenségeinek összefüggését, egységét mutatják (keresztmetszet), másrészt pedig a jelen lelkivilágunknak a múlttal (eddigi élményeinkkel) való kapcsolatát tárják fel (hosszmetszet). Ez utóbbi a genetikus struktúra. Spranger a struktúrában szubjektív és objektív mozzanatot különböztet meg. Az objektív mozzanat normatív szellemet jelent. A lélektan ugyan nem foglalkozik normákkal (ez az etika dolga), azonban azt vizsgálja, hogy a tudatjelenségek mennyiben térnek el a normáktól. Spranger a lelki fejlődést úgy fogja fel, mint az egyes lélek belenövését a normatív szellembe.* Ez érthetővé teszi azt, hogy a fejlődéslélektannak nagy jelentőséget tulajdonít. Ez ifjúság-lélektanának legfőbb problémája. Ha a struktúra általános tartalmát konkretizáljuk, akkor a típushoz jutunk, amelyekkel a típuslélektan (tipológia) foglalkozik. Spranger „Életformák“ c. munkájában 6 típust különböztet meg: x. az elméleti ember; 2. az ökonomikus ember; 3. az esztétikus ember; 4. a társadalmi ember; 5. a hatalmi ember; 6. a vallásos ember. Ennek a szellemtudományi lélektannak igen nagy hasznát vehetjük a megértés gondolatának követésében, a struktúrák keresésében, a típusok tanulmányozásában és a

* Itt is kifejezésre jut a teleológikus és a mechanikus lélektan különbsége. Az előbbi a megértés lélektanában célok alapján látja a lelki összefüggések értelmét, a másik szerint (magyarázó-lélektan) a lelki jelenségek okokbol szüksegképen következnek.

27