Budapesti Tanítóképző Intézet, 1931
munkájából erednek s amelyek többé-kevésbé a tanítás alaki, formális célját szolgálják. Nálunk a fizikai gyakorlatoknak a tanítói hivatás gyakorlásához okvetlenül szükséges kísérletező kedvet, ügyességet kell kifejleszteniük, meg kell ismertetniük a tanulókkal bizonyos kísérleti eszközöket, összeállításokat, eljárásokat s az azokkal való bánásmódot és meg kell tanítaniok alkalmas kísérleti berendezések elkészítését. Ez a cél már gyakorlati, tárgyi cél is. Ebből az okból igen sok kvalitatív kísérletet kell elvégeztetnünk, olyanokat, melyek a fizikai törvényszerűségek megállapítására alkalmasak. Ezek a kísérletek nem külön, gyakorlati órán folynak le. A tanulók kísérleteit nem választjuk el a rendes tanítási óráktól, hanem beleillesztjük a tanítás menetébe. Az egész fizikai anyag sorban, a növendékek azonos munkájának fölhasználásával nyer tárgyalást és, lamint a demonstráló tanítás alkalmazásával a tanár kísérleteiből történt az elvonás, a munkáltató tanításnál a tanulók azonos, egyszerre végzett kísérleteiből állapíttatjuk meg a növendékekkel a törvényszerűséget. Számítások, szerkesztések, rajzok, grafikonok, táblázatok készítése is egyszerre, közösen történik, nem úgy, hogy a tanár a táblán elkészíti, vagy elkészítteti, hanem úgy, hogy minden tanuló saját füzetében, saját eszközeivel dolgozik, egyidőben. A munkaasztalok felső lapja természetesen vízszintes s az azonos munkájú közös kísérletek számára legalább io—io azonos eszköz kell, mert 40-es osztálylétszám mellett 2 huszas csoportban 2—2 növendék dolgozik együtt. Tíz pár növendéknél több egy órán nem foglalkoztatható haszonnal, mert az állandó felügyelet és irányítás, a segítés több tanulónál az áttekinthetőség hiánya miatt lehetetlen. Azzal is számolnunk kell, hogy egy tanulókísérlet elvégzése hosszabb időt kíván, mint ugyanazon kísérlet demonstratív bemutatása. Tehát, ha tekintetbe vesszük azt, hogy a tanítóképzői fizikaanyag, bármennyire nem mondható kimerítőnek, mégis sok a rendelkezésre álló időhöz viszonyítva, akkor az anyag begyakorlásán, számonkérésén kell az időt megtakarítanunk. De éppen ez a számonkérés, begyakorlás lesz kétszeres, ha feles létszámú osztály- lyal dolgozunk. A páros dolgozás jobb, mint az egyedüli, egyrészt azért, mert a munkaközösség érzése fejlődik általa, másrészt azért, mert a kísérletnél sokszor kell segéd és az is szükséges, hogy a tanulók gondolataikat egymással megbeszélhessék. A nálunk gyakorlatban levő gyakorlóiskolai hospitálási rendszer mellett legalább egy-egy tanuló mindig hiányzik, de ha az illetőnek párja azalatt elvégzi a kísérletet, társának mindig beszámolhat azokról s így a folytonosság nem szakad meg. Természetesen a munkáltató tanításhoz szükséges eszközök leginkább sokkal kisebb méretben készülnek, mint az osztály előtti demonstrálásra valók. De ez nem baj, mert mindenki közvetlenül maga foglalkozik saját eszközével, annak közvetlen közelében van és így a kisebb méretű tárgyon is alapos megfigyeléseket végezhet20
