Budapesti Tanítóképző Intézet, 1931
(Az E. Sz. I. 1.). Ezzel a problémával érintkezik az a tétel, amelyet a polgári iskolai tanárjelöltek 1881-ben dolgoztak ki. A tétel így szól: „Miben állanak és meddig tartanak a tanító szabadságainak határai?“ Ebbe a gondolatkörbe tartozik az a tétel is, amelyet 1876-ban dolgoztak ki, amelynek címe: „Minő tényezők alapján fejlődhetik ki valamely iskolában a jó közszellem?“ A jó iskolai közszellem, az egységes nevelői munkásság érdekében nemcsak a zöldasztalnál találkozott tanártársaival, hanem meghívta azokat a fehérasztalhoz is, mint erről Maszák Hugó költeménye is szól. Az intézet tanárainak nemcsak kollégája és elöljárója volt, hanem melegenérző barátja is. Akit annyira hevít a népnevelés, a népművelés gondolata és aki olyan jelentőséget tulajdonít a tanító személyének, annak természetszerűleg el kellett jutni oda, hogy a tanítók tanítójával, a tanítóképző-intézeti tanár szellemi világával is foglalkozzék. Az erre vonatkozó — emlékiratnak — nevezett könyv „A tanítóképző-intézeti tanárok képzésének és képesítésének kérdéséről“ címen jelent meg. Ebben többek között azzal a problémával foglalkozik, vájjon az egyetemen, vagy a Pedagógiumban képeztessenek-e a tanítóképző-intézeti tanárok. E kérdésben szerinte akkor foglalhatunk állást, ha előbb eldöntjük, hogy a tanítást állítsuk-e előtérbe képzésünkben, vagy a nevelést? A tudást-e, vagy az akarást? A sorok szerint az olvasóra bízza a választást, azonban a sorok között azt mondja, hogy bár elengedhetetlen a tudományos képzés, mégis lényegesebb az, hogy a tanítók leendő tanítója életpályájának morális alapjait sajátítsa el, — a népiskola szellemében, a népnevelés és népművelés nagy feladatainak világába vezettessék be. Szerinte: „A népiskolai szellem a tanító- képezdei tanári kvalifikációk valóságos kötőszere. Mindenáron megkövetelném azt, hogy a tanítóképezdei tanár — legalább a saját tantárgyában — valóságos hatványraemelt néptanító tudjon lenni . . . Azt tapasztaltam, hogy könnyebb egy tehetséges néptanítónak elsajátítani a tanítóképezdei tanársághoz megkívántaid tudományos ismereteket, mint a nagyon kialakult szaktudósnak beleélni magát a népiskola igazi világába, szellemébe.“ 13
