Budapesti Tanítóképző Intézet, 1930
beleszól az ország anyagi helyzete. Miután e jeles ifjak közül egyesek nem győzik a gazdasági válsággal kapcsolatos nagyobb anyagi áldozatot, félő, hogy a tanítóképzés szellemi színvonalának emelkedő lendülete megakad. Tanártestületünk az elmúlt évben több módszeres értekezleten foglalkozott „a továbbképzésre való nevelés“ problémájával. Ennek az átfogó kérdésnek egyik részlete a cselekvő szellemben való fokozottabb tanítás. Az elmúlt évben az öntevékenység elvét, amely a népiskolában már nagyobb teret hódított meg, a tanítóképzésben is törekedtünk fokozottabban követni. A továbbképzés gondolatát — nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag is — szolgáltuk azzal a tanfolyammal, amelyet a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr az elmúlt, év nyarán a pedagógiai szemináriumok előadói részére intézetünkben rendezett. A népművelés terén való munkásságunk az elmúlt évben azzal szaporodott, hogy analfabéta tanfolyamot is rendeztünk. IV. és V. éves növendékeink nagy buzgóságot fejtettek ki abban, hogy egészen tapasztalati alapon megállapítsuk azt, kik intézetünk körletében az analfabéták. Nagy erőfeszítésünkbe került, hogy ezekből tanfolyamot szervezzünk és a tanfolyam végéig kellő számú résztvevőt összetartsunk. Ügy érezzük, hogy ezzel a tanfolyammal gyakorlati kiképzésünk lényeges területtel bővült. Intézetünk nagy gondot fordít, a megfelelő testnevelésre. E téren a versenyre való törekvés gondolata nélkül (a versenyekre való sok időt kívánó rendszeres előkészülést a tanítóképzés érdekében nem tartjuk helyesnek) két kiváló eredményt könyvelhetünk el. Egyrészt IV. éves növendékeink a Székesfőváros Testnevelési Felügyelősége, valamint a Kisok rendezésében megtartott középiskolai szakaszgyakorlaton — a versenyhez szükséges teljes létszám hiánya miatt, versenyen kívül — első helyre kerültek; másrészt Koller (Koltai) Henrik ősszel a távolugrásban országos ifjúsági rekordot állított fel 695 cm-es eredményével. Tavasszal pedig ezt. a rekordot is javította 715 cm-es ugrásával (országos középiskolai verseny). A lelki nevelés köréből az elmúlt év (illetőleg 3 év) történetébe kívánkozik az a fokozódó kapcsolat, amely tanítójelöltjeink és gyakorlóiskolai tanulóink között kifejlődött,. E téren jelentékeny haladást jelentett a cserkészapródraj felállítása, amelynek szervezője és 3 éven át lelkes vezetője, Kriskó Mihály, most. végzett növendékünk volt. Szinte példátlan az a ragaszkodás, amelyet a gyakorlóiskola tanulói (elsősorban a fiúk) és azok szülei Kriskóval, a növendékkel szemben tanúsítottak. A sok adat közül egyik: Kriskó Mihály képesítői tanítása az V. osztályban volt. A IV. osztályosok minden erejüket megfeszítették, hogy őket is tamthassa, mert amint, mondották: „Kriskó bácsinak szeretnénk jól felelni.“ Miután a cserkészapródmozgalomban csak fiúk vehetnek részt, a leányok pedig szintén óhajtanak valami testületbe tartozni, ebben 4
