Budapesti Tanítóképző Intézet, 1930
ékes Templom-, Fegyvertár-, Kolostor-, Új-utcákat. A remekhatású Szt. György-utcát, benne a régi házakat; közöttük a káptalani házat, melynek a jezsuiták idejéből származó hosszú földszintes stukkódíszes helyisége most pókhálós fáskamrákká van felosztva... Ebben az utcában láttuk a hg Eggenberger-féle épületet, melynek reneszánsz-udvarán még ma is ott a szépmüvű kőszószék, melyből a protestáns prédikátorok hirdették egykoron Isten igéjét, mikor templomaikból kiüldözték őket. Elsétáltunk a városi múzeum pompás épületébe, melynek előcsarnoka, 10 földszintes terme, lépcsőháza, folyosói, négy, teljesen felszerelt, régi műhelyt bemutató alagsora, első emeletén lévő három néprajzi szobája — értékesebbnél értékesebb anyaggal van megtöltve és a legmintaszerűbben elrendezve. Kertjében pedig mi is tanulmányozhattuk a feloszlatott régi evangélikus temető itt felállított gazdagművű síremlékeit, melyek egyikének barokk formáját és díszeit láttuk felhasználva a várostorony átjáróján elhelyezett „Hűség-kapun“. A délutáni rekkenő melegben kigyalogoltunk a Fertő partjához már közel eső Fertőrákos községbe, melynek 1682 óta üzemben tartott hatalmas kőbányája kárpótolt bennünket fáradságunkért. A hatalmas, valóban gigantikus méretek feledhetetlen benyomást tettek mindnyájunkra. A lajtámészkő jellemző kövületeinek az emlékeivel megrakodva és egy kis falutanulmány után kellemes erdei úton igyekeztünk a Soprontól egy órányira eső Nagy tómalomhoz, hol Sopron modern strandfürdője és a csónakázás örömei minket is elszórakoztattak. Este 9 óra lehetett, mikor leülhettünk barátságos kinézésű, boltozatos étkezőhelyiségünk asztalaihoz, hogy elfogyasszuk a bőséges és kitűnően elkészített vacsoránkat. Másnap reggel elhaladtunk a remekművű, barokkdíszű kis Szentmihály-utcai házak mellett a Szt. Mihályról elnevezett plébániatemplomba, mely a Kecske-templom mellett valóságos gyöngye a franciás gótikának. Különösen kedvesen jellemzője ennek is a torony- sisak kétharmad magasságában körülfutó bájos kőerkélyzet, melyet finoman kidolgozott gyámkövek tartanak. Megnéztük a templom mellett emelkedő, szintén a 13. századból eredő nyolcszögű Szt. Ja- kab-kápolnát; a pompás fekvésű új temetőt; Sopron legrégibb (1214-ben épült) és legszebb mennyezetű Szt. János-templomát. Közben már vártak bennünket, a Stopn-házban, hol a tulajdonos személyesen kalauzolta kis csapatunkat nyolcszobás magángyűjteményében, mely reneszánsz- és barokk-kori bútoraival, szőnyegeivel, emléktárgyaival fejedelmi látványt nyújt a látogatóknak. Végtelenül tanulságos volt utunk a gazdag és nevezetes városi levéltárban, hol a főlevéltáros, vitéz dr. Iláru Jenő barátunk valóságos előadást tartott növendékeinknek, kapcsolatban a bemutatott oklevelekkel, melyek legrégibbje időrendben az ötvenedik hazánk összes oklevelei között.. Láttuk a szerényebb anyagú, de annál díszesebben elhelye- zett vármegyei levéltárat is, melynek vezetője szintén a legnagyobb készséggel és kedvességgel vezette társaságunkat. 48 \
