Budapesti Tanítóképző Intézet, 1930
képpen dicséretes teljesítmény Papp Béla III. é. n. 3 méter rúdugrása, mellyel a tavaszi kér. versenyen második lett. Az 1930. évi őszi dekatlilon bajnokságon kísérletet tettünk az ötös távolugró-esapat rekordját megdönteni (601.4 cm), ami kiváló csapatunknak sikerült is. Koller Henrik IV. é., Zsebők István IV. é., Csulik István V. é., Völgyi Zoltán V. é. és Nádasdy Ottó IV. é. növ.-ből álló csapat 605.4 cm-re javította a KISOK ötös távolugró- esapat országos rekordját. G) Ifjúsági Vöröskereszt-csoport. Intézetünk Ifjúsági Vöröskereszt-csoportja 1930 szeptember 26-án alakult meg 15 taggal. Tagok a gyakorlóiskola leánynövendékei. A csoportot a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt 1930 december hó 11-én tartott ülésén vette fel az egyesület kötelékébe. Csoportunknak ebben az évben a kezdet nehézségeivel kellett küzdeni, de azért igyekeztünk a cél felé haladni. A helyes szociális érzéket társasjátékokkal akartuk felébreszteni és fejleszteni. Összejöveteleink alkalmával az udvaron, télen a tanteremben vagy a tágas folyosón játszottunk. Ez egyúttal a testnevelést is szolgálta. Testnevelés céljából egészségfejlesztő versenylapokat osztottunk ki a gyerekek között, hogy az egészséges életmódra szoktassuk őket. Egyik célunk az volt, hogy a külföldi vöröskereszt testvéreinkkel megismertessük hazánk szépségeit. Ezért hazánk különböző tájairól fényképeket, képeslapokat gyűjtöttünk, hogy azokat albumalakba kötve külföldre küldjük. Mivel megfelelő számú képet nem sikerült összegyűjtenünk, ennek a célnak a megvalósítása a jövő feladata. Nem fecsegő, hanem cselekvő jótékonyságra akartuk szoktatni a csoport tagjait. Ebből a célból a cserkészapród testvérekkel karöltve 1930 december 14-én műsoros estet rendeztünk. Az ezen alkalommal befolyt összeget a szegénysorsú tanítónövendékek táborozási segélyezésére fordítjuk. A téli időszakban tartott összejöveteleinken nemcsak játszottunk, hanem dolgoztunk is. Kézimunkáztunk. A leánykák magyaros motívumokkal díszített egyszerű térítőkét, erszényeket, stb. készítettek. Saját szórakoztatásunkra és lelkünk nemesítésére magyar dalokat tanultunk és énekeltünk. Így akartuk a magyar dalt jobban megkedvelteim. Meséltünk is. Ezzel a gyermekek képzeletét foglalkoztattuk és fejlesztettük. Azzal, hogy a gyermekek is meséltek, la kifejezésbeli ügyességük és az előadó készségük tökéletesedett. Tavasszal jó időben összejöveteleinket a szabadban tartottuk. Kirándultunk a közeli Sashegyre. Az volt a célunk, hogy a természetszeretetet erősítsük a gyermekek lelkében. Itt a gyerekek szabadon játszhattak. Testet-lelket üdítő és építő örömteljes délutánok voltak ezek. Zárógyülésünket 1931. június 12-én tartottuk. 39