Budapesti Tanítóképző Intézet, 1930
érzelmi és akarati életét a tökéletesség foka szerint vizsgálódás tárgyává tesszük, akkor szinte kivétel nélkül arra az eredményre jutunk, hogy az értelmi élet sokkal fejlettebb, mint az érzelmi és akarati világ. Nem azt mondom, hogy diákjaink értelmi világa mindig eléggé fejlett, azt sem mondom, hogy továbbfejleszteni nem kívánatos, csak azt mondom, hogy általában fejlettebb, mint az érzelmi és akarati élete. Ha azt kérdezem a IV. éves növendékektől, hogy tudnának-e rövid diák-erkölcstant írni, akkor — mosoly kíséretében — szinte kivétel nélkül azt mondják: „Igen, tudjuk, hogy a diáknak milyen életet kellene élnie“. Ha utána azt kérdezem, hogy tudnak-e a saját erkölcstanuk szerint élni, akkor — önmagukba szállással — megint szinte kivétel nélkül megállapítják, hogy ez már nehézségekbe ütközik. Könnyebb kimondani, hogy ezt kellene csinálni, mint azt valójában végrehajtani. A cserkészet ezt a nehézséget akarja eltüntetni. Az érzelmi élet nemesítésével, az akarat, erősítésével összhangba akarja hozni az értelmi, az érzelmi és akarati életet. Ennek szellemében a cserkészet nem elégszik meg azzal, hogy valaminek a helyességét belássuk, hanem arra törekszik, hogy a belátás értelmében cselekedjünk is. A napi jótett megkívánásában jut leginkább kifejezésre, hogy a cserkészet nem szó, nem elmélet, hanem tett, gyakorlat, élet. Minden cserkésznek kötelessége napjában valami jót tenni. Milyen szép volna ez a világ, ha minden ember feladatává tenné azt, hogy naponta valami jót cselekedjék. Milyen szép volna ez a világ, ha az emberek naponta keresnék az alkalmat, hogy kötelességükön kívül valami önkéntes jót cselekedjenek. Milyen szép volna ez a világ, ha mindenki hallaná a cserkész jelszót: „Légy résen! Hol tehetsz valami jót. Légy résen! Hol kell valami bajt, veszélyt elhárítanod.“ Az ellenőrzés az életnek egyik legkellemetlenebb ténye. A cserkészet ezt — némileg kedvesebb — az önellenőrzés formájába öltözteti. Azt kívánja a cserkésztől, hogy naponta ellenőrizze magát, este tartson szemlét tettei felett, keresse a napi jótettet, tartson lelkiismeretvizsgálatot. Bizonyos vagvok benne, hogy azok a tanítványaink, akik az önellenőrzés gondolatával mennek ki az életbe, azok munkájában az ellenőrzésnek kevesebb dolga akad. Aki a nevelés munkáját figyelemmel kíséri, láthatja, hogy az örökös küzdelem. Küzdelem a fiatalság kedvezőtlen hajlamaival szemben. Mintha Madách szavait: „Ember küzdj és bízva bízzál“ egyenesen a pedagógusnak írta volna. Küzdünk és az esetleges sikertelenségek ellenére is bízunk abban, hogy munkánk végeredményben gyümölcsöző lesz. A cserkészet könnyebbé teszi ezt a küzdelmet. Az ifjú önként lép be a cserkészcsapatba, így úgy érzi és úgv is van, hogy maga alkot önmagának szabályokat, önként vállalkozik bizonyos törvények megtartására. Így a törvény nem külső parancsként, hanem belső szükségletként jelentkezik. Megtartása becsületüggyé lesz. S ha a kedvezőtlen hajlamok mégis pártütésre П
