Budapesti Tanítóképző Intézet, 1929

JALOVECZKY PÉTER:

Quint József jelentősége a reáliák tanítása terén.

Gondolatban a régmúlt időkbe szállók. Eszembe jutnak a majdnem három évtizeddel ezelőtt eltöltött boldog diákéveim. A teljes virágzását élő, külföldön is elismert Pedagógiumban dolgozgattam. A nagy épület északi szárnyának második emeletén levő biológiai intézet egy kis sarokszobája volt a dolgozóhelyiségem. Esténként teljes csend uralkodott nemcsak,az intézetben, de még a közvetlen környezetben is. Ebben a csendes magányban mindennap nyolc óra után halk lépéseket, majd gyenge kopogást hallottam s belépett Quint József, ki akkor hallgatója volt az intézetnek, hogy rajongásig szeretett tudományával foglalkozzék. Elvonult a szomszéd szobába, a könyv- szekrényből valami biológiai könyvet vett elő s abba elmerülve, éjfélig tanulgatott. Legkedvesebb olvasmányai a biológia elméleti kérdései voltak. A természet csodás rendjét biztositó törvények tanulmányozása elégítette ki legjobban a tudományra szomjuhozó lelkét, mert nemcsak hajlamból, hanem meggyőződésből szerette a természetet, annak minden lényét, az ezeket összefogó harmóniát. E szeretetből fejlődött ki későbben az ember iránt való tisztelete, majd az emberi lélek nemesítésére vonatkozó tanulmányai, melyek a nevelés és tanítás tökéletesítésére vonatkoznak.

Magas ívelésű pályája kezdetén botanikusnak készült. Fiatal diákkorában a növények tarkasága, csodálatos szinpom- pája, alakjuk változatossága ragadta meg legjobban a figyelmét. A növények szeretetét már Félegyházáról hozta magával, ahol a botanika európai hírű tanárától bőven nyílt alkalma a természet e hangtalan s mégis mosolygó, lelkünket felderítő lényeit alaposan megismerni. A növényeknek s velük együtt a szépnek, nemesnek a szeretete haláláig a legjellemzőbb lelkitulajdonsága maradt. Szabad tavaszi és nyári idejét arra használta, hogy réten, mezőn, erdőben járva, ne csak ott gyönyörködjék a virágok pompájában, hanem otthon is. Azért állandóan gyűjtött, gyűjteményét csinosan és gondosan elkészítve, évről-évre gyarapította. E szorgalom eredménye hatalmas növénygyűjtemény, mely intézetünk természetrajzi szertárának féltveőrzött kincse. Még a későbbi tanári, illetőleg sok felelősséggel és nagy munkával járó igazgatói teendők között is szakított időt arra, hogy kiránduljon a budai hegyekbe s gyönyörködjék kedvenceiben, növényeiben. Ha már erre sem jutott idő, akkor legalább a délutáni pihenőjét a kis kertjében töltötte, sajátkezüleg vetett, öntözött, kapált növényeit szemlélgette s gyönyörködött fejlődésükben, szépségükben.

Nagy akaratereje, fáradtságot nem ismerő munkabírása arra is ösztönözte, hogy ne csak azt szemlélje, ami minden ember számára nyitott, hanem olyan világba is betekintsen, amely még csodálatosabb, de amelynek feltárásához jól felfegyvere25