Budapesti Tanítóképző Intézet, 1929

figyelt, átélt vagy amit elképzel. A fogalmazásnak azon módjával szemben, amely kérdésekre adott feleletek sorozatából, olvasmányok tartalmának leírásából, vagy pedig megadott vázlat alapján teremtette meg a fogalmazványt, Quint teljesen a szabad fogalmazás álláspontjára helyezkedett. «Minden gyermek lelke elég gazdag ahhoz, hogy legyen mit mondania, csak a fogalmazás tárgyát kell helyesen megválasztania és a megszólaltatás, illetőleg a kifejezési vágy fölébresztésének módját kell a tanítónak ismernie» — mondotta több Ízben is.

A beszéd- és értelemgyakorlatok a felsőbb osztályokban kiterjednek nemzetünk múltjának, valamint a honi földnek s a rajta lefolyó életnek ismertetésére is. Ennek keretében különös gondot fordít az új tanterv a szülőföld múltjának és jelenének megismertetésére s igy közvetetlen szemlélet alapozza meg a történet és földrajz tanitását. Quint különösen buzgólkodott azon, hogy ez a tárgykör az új tantervben fontosságához mérten érvényesüljön. A beszélgetések során az országos fontosságú események a szülőföldre vetítve jelennek meg a gyermek előtt, illetőleg a szülőföld emlékeiből kiindulva, fejlődnek az egész nemzetet érdeklő eseményekké. A tanításnak e módjával elérhető, hogy mindaz, ami a gyermeket körülveszi, ránézve jelentsen is valamit s ezzel öntudatossá váljék a környezetben) való elhelyezkedése. A szülőföld iránti szeretetet hazaszeretetté akarja felfokozni s a fejlődő jellem nemzeti színeződését is elősegíteni. A régi tantervek is kiemelték ezt a nagy és fontos célt, a hozzávezető út azonban elkanyarodott a szülőföldről, még mielőtt a tanuló ott alaposan szétnézhetett volna. A régebbi eljárás mellett kevésbbé fejlődött a tanuló megfigyelőképessége is, a környezet jelenségei iránt nem ébredt benne elég élénk érdeklődés, mert e tárgyak körében is inkább a ké- szenadott megállapítások betanultatása volt a módszer.

Utoljára az olvasmányokról szólok. A tanterv megjelöli az olvasmányok tárgykörét minden osztályra vonatkozóan, amiből megállapítható: mennyi oktató és gyönyörködtető elemet kell tartalmaznia az olvasókönyvnek. Ezt az érdekes anyagot ki kell aknázni megfelelő tárgyalás segítségével. Quint a győri tanfolyamon tartott egyik előadásában rámutat az olvasmánytárgyalásban követett két végletre. Az egyik csak olvastat, a másik meg csupán értelmez, de nem olvastat. Pedig mind a kettőt végig kell csinálni — mint ő mondja — akármennyi időt s előkészületet kíván is. Szól tovább arról, hogy az előkészület sokszor célját téveszti: a tanító olyasminek a magyarázatára készül, amit nehéznek gondol s a tárgyalás során tűnik csak ki, hogy a gyerek azt már rég tudja s viszont lehetnek dolgok, amiket a tanító könnyűnek gondol, de a gyerek még se tudja. Ezért ajánlja Quint azt az eljárást, hogy a tanulókat szoktassuk rá, ne nyugodjanak bele, ha valamit nem értenek. Kérdezzenek és ismét kérdezzenek, mig végre is tisztán áll előttük az olvas23