Budapesti Tanítóképző Intézet, 1928

Frank Antal dr. igazgató h. megemlékezése Quínt Józsefről a Tanítóképzőintézetí Tanárok Országos Egyesületének 1929. május hó 19-én tartott rendkívüli

közgyűlésén.

I. Leesett a népoktatás belső életének koronája. Most erről a dús ragyogású koronáról kell beszélnem, amelynek a pazar fényét lényegileg csak szemlélhetjük, érezhetjük, de szavakban ki nem fejezhetjük. Vagy ki merne vállalkozni arra, hogy tollával pontosan elénk varázsolja azt a szédületes munkásságot, amelyet Quint József az I. kerületi állami tanítóképzőintézetben, a Közoktatása Tanácsban, a Néptanítók Lapjában, a Tankönyvügyi Bizottságban, az Országos Ifjúsági Irodalmi Tanácsban, a Népkönyvtári Bizottságban, a Testnevelési Tanácsban, a Testnevelési Főiskolán, vezérkönyvek és tankönyvek szerkesztésében és írásában, a finn-ugor tanügyi kongresszuson, a III. egyetemes tanügyi kongresszuson, a Magyar Paedagogiai Társaságban, a Tanítóképzőintézeti Tanárok Országos Egyesületében, különböző gyűléseken, tanfolyamokon, stb. kifejtett. Hogy felszólításra mégis vállalkoztam arra, hogy e rendkívüli személyiségről megemlékezzem, annak magyarázatát abban adom, hogy Quint József bölcsesége csak annyit kíván mindenkitől, hogy teljes odaadással szolgáljon valamely ügyet. Feladatomat ilyen odaadással és Quint József ama egyszerűségével szeretném megoldani, amellyel a legnagyobb igazságokat is mindenki részére hozzáférhetővé tudta tenni.

II. Pedagógiájának alapja. Quint József a népiskolai módszer sok vonásának mechanizálódása folytán úgy látta, hogy egyrészt a háborút követő újabb szükségleteknek, másrészt az emberi természetnek inkább megfelelő nevelői lendülethez csak egy új népiskolai tanterv adhatja meg a kiinduló pontot. A tanterv végrehajtása tárgyában a tanfelügyelők részére rendezett tanfolyamszerű értekezleten azt mondotta: »Annyira benne élünk tévedésekben és hibákban, hogy szükség volt a felrázásra, mely arra kényszerít, hogy mindent újból értékeljünk.« Úgy látja, hogy a múltban a célokat eltemette az anyag, azért most »első feladatunk a célok elválasztása az anyagtól«.

Ilyen elgondolások vezettek oda, hogy az új népiskolai tanterv első helyen külön fejezetben kitűzi a népiskola célját. Nagyszerű hasonlattal érteti meg velünk, hogy az iskolában ne az anyagot tekintsük célnak. Ugyanis azt mondja: »A tanterv is, miként az ember, lélekből és testből áll. És amint akadtak, akik azt mondották: az ember lényege a test és elfelejtették a lelket, azonképen lehetnek, akik azt hiszik, hogy az iskola, a tanterv lényege az anyag és elfelejtik a célt.« Hirdeti, hogy az új tanterv »Hitvallást tesz az idealizmus mellett, mely a célt tekinti lényegnek, az anyagot csak eszköznek«. Ha csak anyagot hordunk össze, akkor az egyik templomot épít belőle, a másik cir— 6 —