Budapesti Tanítóképző Intézet, 1928
zett tapasztalatait a magyar viszonyokhoz alkalmazottan az egész vonalon értékesíti; úgy láttuk: a belső kiépítés, a lelki berendezés új korszaka jött el. Eleven, lüktető élet indul meg. A tanítás anyagának új kiválasztása kezdődik, új módszerek jegecesednek s emellett a népiskolai és tanítóképző-intézeti nevelés eszméje is centrális gondolattá érlelődik. A gyakorló iskola két osztatúvá fejlődik, mely újszerű, sajátos berendezéssel a didaktikai kiképzést nagy sikerrel végzi. Az intézetnek — első sorban igazgatója által — nagy szerepe van a népiskolai és tanítóképző-intézeti tantervek és metodikai utasítások megalkotásában. Évről-évre sok tanfolyam kel életre az intézettel kapcsolatosan, melyeken részint az intézet kebelében, részint azon kívül működő kiváló tanárok végzik a továbbképzés munkáját. A kiállítások régi nagy sikerei felújulnak. A népmívelési előadássorozatok az intézet társadalmi hatását fokozzák. A megváltozott viszonyok új eszmekörének s az újabb metodikai vívmányoknak megvilágítására és terjesztésére — nagyrészt az igazgató közreműködése avagy irányítása mellett — a kézi- és vezérkönyveknek egész sorozata jelenik meg. A Néptanítók Lapjával ismét új kapcsolat létesül: az intézet igazgatójára bízatván a mintaszerű gyakorlati tanítások s az új tanterv végrehajtása érdekében létesített rovat vezetése. A tanítóképző-intézeti tanárjelöltek kollégiuma az intézetben nyer elhelyezést, s ezzel a népiskola, a tanítóképző s ez utóbbinak tanárképzője új, összefüggő láncolattá fonódik. Az intézet az ő közvetlen munkájának nagy intenzitása mellett hatalmas extenzitást ér el s épp ezért országos hatása is újra érezhetővé válik. Ha ennek a korszaknak vezető gondolatát keresem, talán nem tévedek, ha azt a hagyományokhoz való hűséges ragaszkodásban s a modern haladás felé való törekvésben vélem megtalálhatónak. Ez a két nagy érzék volt meg Quint Józsefben, párosulva nagy tudással, nemes érzéssel, lohadatlan energiával. És ha intézetünk életének e negyedik — egy decenniumra terjedő — korszakát akarnám névvel megjelölni, úgy gondolom, azt legtalálóbban a megújhodás korszakának nevezhetném. * t Ez a korszak az ő nevéhez fűződik, legyen ez a név áldott miközöttünk! * És Isten áldása legyen mindenkoron a jövőben is e 60 éves múltú szép intézeten! 25
