Budapesti Tanítóképző Intézet, 1928
és az anyát nem a szeretet vezeti-e oda, hogy gyermekéhez néha szigorú legyen? Ez az apai szeretet beszélt Quint József leikéből, amikor növendékeihez szigorú' volt. Magam is mély meggyőződéssel vallom, hogy a lágy engedékenység sokszor ellentétben áll az igazi, az okos szeretettel. Ha a gyermek rossz útra készül, akkor a puha engedékenység eredménye az, hogy a gyermek valóban rálép arra a rossz útra. Szeretetünk ilyenkor azt kívánja, hogy határozott kézzel megragadjuk a gyermeket és a helyes útra tereljük. Ilyen esetekben a szigorúság szeretetet, az elnézés pedig szeretetlenséget jelent. Szeretetét természetszerűleg legjobban érezhették azok, akik legközelebb állottak hozzá: a családja. Hogy a szüleit szerető gyermek volt, azt igazolja az a tény, hogy öreg szüleit magához vette es nagy tiszteletben részesítette. Bár szédületes volt az elfoglaltsága, mindig tudott magának annyi időt szakítani, hogy szüleit, utóbb már csak édes anyját, naponta néhányszor felkeresse a szobájában. Felesége édes anyját is igazi fiúi gyengédséggel vette körül. Hogy áldott lelkületű élettársa iránt milyen szeretet élt a szivében, arra azokból a szavakból is következtethetünk, amelyeket élte utolsó napjainak egyikén így mondott: »Milyen szépen rendezte el a jó Isten azt, hogy a férfi és a nő így összetartozik. A férfi a nő szemén keresztül sok mindent máisként lát, sok mindent szebben lát.« Amit azután még mondott, az belső természetű, lényege az, hogy élettársa szemén keresztül látja ilyen szépnek a világot. Quint József nemcsak a nőnevelésre fordított nagy gondot, hanem egész pedagógiája nagyon közel állt ahhoz a neveléshez, amelynek művelése elsősorban' a női lélek sajátja. Erős harcot folytat az intellektualizmus ellen. Az értelem túlságos felkarolása helyett az érzelmi élethez való fordulást kívánja. Csak az állandó, amit érzelmekkel tudunk magunkban megerősiteni. Az értelmi élet jelenségei felületesek, röpködő természetűek. Ezeket érzelmekkel kell énünkhöz jobban hozzákapcsolni. Ezt tette akkor, amikor a gyermekek részére a tanítást kellemesebbé, kedvesebbé akarta tenni, amikor nem a tantárgyat, hanem a gyermeket helyezte munkája középpontjába. Ezt a szellemet követi akkor, amikor a tanításban nemcsak arra törekszik, hogy tanítványai valamit tudjanak elmondani, hanem arra is, hogy a szivüket megmozgassa. Mi sokszor olyan eszmekörben élünk, hogy azt hisszük, valamely tanításnak csak akkor van értéke, ha látható, megérthető új képzetek szerzésével végződött az óra. Ha ilyen új ismeretek nem bontakoznak ki, akkor hajlandók vagyunk azt mondani, hogy a tanítás eredménytelen, pedig lehet, — s erre Quint József erőteljesen rámutatott, — hogy a tanítás olyan érzelmeket keltett és olyan akarásokat indított meg, hogy ezek értéke sokszorosan felülmúlja a puszta ismeretek értékét. Quint József nagyon jól látta, hogy a rideg ismeret sokszor holt tőke, amelynek akárhányszor az a sorsa, hogy feledésbe merüljön, mig a felkeltett érzelem és a megindított .akarat élő valóság. Amíg az ismeret sokszor kimerül a szavak— 19 — 2*
