Budapesti Tanítóképző Intézet, 1928

sorsát készíthetjük elő. Az iskolában, különböző egyesületekben, tanfolyamokon, tankönyvekben, vezérkönyvekben, cikkekben, az Orsz. Közoktatási Tanácsban, a Tankönyvügyi Bizottságban stb. fáradhatatlanul hirdette, hogy a nemzeti feltámadás előfeltétele a jobb nevelés.

Mi ennek a jobb nevelésnek a lényege? — Quint József apostoli lélek, aki a népiskola lényegét újból felfedezte a mi részünkre, s annak helyes szellemével itatta át a tanítói lelkeket. Fáradhatatlanul hirdette, hogy a népiskola valóban a nép kultúrintézménye legyen, a nép szükségleteihez alkalmazkodjék. A népiskola ebben a munkájában a magyar gyermekekre támaszkodjék. Nem a tantárgy, hanem a gyermek legyen az iskola középpontja. Úttörője anak a gyermektanulmánynak, amely nem a laboratóriumban bonyolódik le, hanem színhelye minden tanító tanterme. A magyar gyermekből és a magyar valóságokból kiinduló, a természetességet követő gondolkozása magyar eszményképek felé törekszik. Olyan tanítóképzést kíván, amelynek a tanítói képesek ezt az emelkedett népnevelői feladatot megoldani.

Mindezt olyan nemes példával, szeretettel, lelkesedéssel, meggyőződéssel, önlegyőzéssel, hittel, szuggesztiv erővel hirdette, hogy a népiskola és a tanítóképzés belső életének újabb korszakát nyitotta meg. Új elgondolásának a látható jelei: különböző Írásai, tervezetei, eszmecseréi, tanfolyamai, az I. kér. áll. tanítóképzőintézetnek pedagógusok által való sűrű látogatása s főképpen a tanítói lelkeknek az; ő működése folytán való újjáalakulása.

Elvekért való küzdelme. Quint József érezte, hogy elveiért nagy küzdelmet kell megvívnia. Miután világosan látta, hogy erőteljes harc nélkül gondolatai nem diadalmaskodhatnak, szívesen felvette a pedagógiai küzdelmet és pedig annyira, hogy életének igen kedves órái kapcsolódnak ezekhez a nemes pedagógiai harcokhoz. Ebben is mutatkozik rendkívüli tudása, egész lényét átható új nevelői világa, szilárd meggyőződése. Minden egyes tanfolyam ilyen pedagógiai harcokról, a problémáknak éles elméjével való megvilágítása folytán a küzdelmek sikeres befejezéséről, a vele küzdőknek fokozatos leszereléséről számol be. így festi Quint József a Zempléni Tanító-ban a sárospataki tanfolyam hallgatóinak lelki átalakulását, amikor — többek között — mondja: »Határozatlan, akarat és cél nélkül nyüzsgő, inkább kétkedő, mint bizakodó volt első nap a tanfolyam hallgatósága. Egyedül küldetésünk fontosságának tudata és a magyar tanító fegyelmezettségébe vetett bizodalmunk adott erőt a munka jókedvű megkezdéséhez és a heti terv szilárd kereteinek szigorú és következetes végrehajtásához. És nem is csalódtunk!... A tanfolyam második felében valóságos munkaközösséggé váltunk. Mindenki csak azért bírált, kérdezett, aggodalmaskodott, mert a tanfolyamon hallották megmozgatták a lelkét... Ebben az időben — úgy érzem —, már szerettük is egymást. A közös hivatás szeretete kovácsolt össze bennünket.« A felolvasott idézetben Quint József számol be hall— 13 — , )