Budapesti Tanítóképző Intézet, 1928

utóbbinak egyik kifejezője az, hogy a Kecskeméti Református Tanítók Egyesülete dísztagjává választotta.

Önnevelésének harmadik mozzanatát abban lehetne megláttatni, hogy az évek során jobban kifejlesztette magában azt az erőt, hogy környezete ne csak nemes tetteiből, hanem szavaiból és egyéb magatartásából is érezze az irántuk táplált szeretetét. Ebben intézetének tanárai, a közvetlenül vele működő kollégái élettársának: lelke legszebb felének hatását is látták.

V. Quint József hatása. Már az eddigiekben is sokszorosan rámutattam Quint József elveinek, személyiségének, az önnevelésben összeforrt pedagógusnak és embernek rendkívüli hatására. E hatás igazolására akarok még néhány példát felhozni.

Egy vidéki tanítcképzőintézet növendékei a következőket írják részvétlevelükben: »Ä Constantinum ifjúságának külön kifejezni- valója is van annak a számára, aki a »legnagyobb magyar néptanítót« a lelke felének mondhatta. Annak a szivébe akarjuk visszasugározni mindazt a mélységes tiszteletet, szeretetek amely a miénket várva-várt Főigazgató Urunk iránt betöltötte. Mert mi nemcsak hírből, hanem nevelőink lelkén keresztül, sőt személyesen is ismertük a magyar népnevelés Apostolát. Ügy őriztük lelkűnkben a budai tanítóképzőben való látogatásunk emlékét, mint egy értékes ajándékot, amit útravalónak kaptunk a tanítói pályánkra. Büszkék is vagyunk rá, hogy ismerhettük, aki azt hirdette, hogy nincs nevelés lélek-kapcsolódások nélkül, akinek életfeladata az volt, hogy megszüntesse a távolságot a nevelő és a gyermek lelke között. ... Még nemrég kis elemistáink tanítás előtt a Betegek Gyógyítójához könyörögtek, amint ők mondták: egy Bácsiért, aki nagyon szeret bennünket és most beteg.« Saját intézetében való hatását az a beszéd lesz hivatva részletesebben tárgyalni, amely a budapesti I. kér. Állami Tanítóképző Intézetben rendezendő Quint József emlékünnepélyen fog elhangzani.

Quint József nemcsak az ifjúságra volt nagy hatással, hanem az iskolai munkában megedzett tanítói lelkeket is mélyen megmozgatta, amint azt Kántor Mihály írja a Sárospatakon rendezett tanítói tanfolyammal kapcsolatban: »Mindig a saját világunkat szemléltük és ennek hibáit nem magunkból, hanem a gyermekből igyekeztünk kiirtani, akikből pedig ezek a hibák hiányzottak. ... Mintha csak most hagytam volna el a képző padjait, annyira megújultam és nem látom tehernek a »a miért« és a »hogyan« felett való töprenkedést. Igazán hálás vagyok a nyárvégi tanítói tanfolyam rendezéséért, mert ennek köszönhetem, hogy újra szent munkahellyé vált rámnézve iskolám és kezd érdekelni a foglalkozásom.« (Zempléni Tanító IV. évf. 21. szám.)

Egy egyházfejedelem levelében, amelyben a Megboldogultat üdvözli főigazgatói kineveztetése alkalmából, ezeket írja: ... értékes tanügyi működése során egyházmegyém székhelyén rendezett tanfolyamon vezető előadói szerepben kiváló szolgálatot tett a katholikus tanügynek, egyházmegyém tanítóságának ambícióját is

— 11 —