Budapesti Tanítóképző Intézet, 1926
zők, a labdázók, a „sántikálók“ zsivajától. És esténkint felhangzott a szép dal : „Ott, hol a Mátra ölén epedőn szól Gyakran a pásztori sip“ . . . És felhangzott az együttes ima: „Jóságos Isten, ki az árváknak atyja vagy. .“ Az első karácsony vidám emlékei is fel-fel újultak az évről- évre előadott pásztorjátékokban, ezekben a valóságos eredeti, népmisztériumokban s az öreg pásztor, Gardon-apó jóizü mókáin sokáig elmulatott az árva-sereg (mert hogy ezt a „szerepet“ mindenki tudta könyv nélkül). Az árvaház gimnazista tanulói a piaristáknak akkor négy osztályú, u. n. kisgimnáziumába jártak. Abban az időben megfogyatkozott volt a kegyesrendiek száma s igy a debreceni gimnáziumban is fiatal, világi tanárok tanítottak. Közülük nagy hatása volt reá (mint az egész ifjúságra) a gyöngéd, költői lelkű Dengi Jánosnak, kiben — szelíd lelkülete mellett is — túláradó lelkesedést váltott ki egy-egy irodalmi esemény; feledhetetlen pl a Toldi Szerelmének megjelenése (1879), mikor efeletti lelkesedését az ő gyönyörű költői nyelvén az ifjúság leikébe is át tudta ömleszteni; feledhetetlenek maradtak az Ujházy László lelkes és lelkesítő történelmi és színesen élénk földrajzi tanításai is; ebben a rajongásig szeretett, nagytudásu tanárban jószivü, jókedvű, jóakaró, nemes barátját tisztelte és szerette az egész ifjúság. A 14 éves ifjúban ekkor ébredt fel a tanítói pálya iránt való lelkesedés, melyre inditékul szolgált atyja hivatásának követése, a kisebb árvafiúkkal (a „normalistákkal“) való foglalkozás és testvérének a példája, ki akkor végezte be Nagyváradon a tanítóképző évfolyamait s az akkor szokásos u. n „gyakorlati év“ alatt Krasz- náról írogatott leveleiben mindig szeretettel szólt a tanítói hivatásról. Minthogy a tanítóképzőbe való felvétel akkor a 15. életévhez volt kötve: egy évig a debreceni ref. kollégiumba kellett járnia ; ott végezte az V. osztályt Uj világ, új környezet, új hangulatok. Kedves emléke innen a „poéták (V. o.) kántusa“, melyben „protakántor“-rá (szólamtanítóvá) s prézes-helyettessé választották társai A tanárok közül Szegedy Sándor emléke magasodik ki egyéniségének tiszta klasszicitásával, szigorú, de jóságos és igazságos leikével; Ovidius metamorfózisait abban az időben talán senki nála szebben nem fejtegette, senki jobban nem magyarázta; ő tanította mind a három nyelvet (a latint, a görögöt s a magyart) s az ő egybevető, hasonlító, ellentéteket kiemelő, koncentráló, folyton vonatkoztató tanítása, okoskodásának kristályűszlasága acélozólag hatott az elmére; akkoriban az iskolai év elején tanulás („Series“) szerint ültették a tanulókat; a más iskolából jöttékét pedig beosztották névsor szerint, ahol épen hely jutott nekik; nemsokára az elhelyezkedés után mondott szavai is emlékezetesek és mindig 8
