Budapesti Tanítóképző Intézet, 1907
elemi isk. tanítóságra s az ő helyét Mészáros Mihály oki. közép- isk. tanárjelölt foglalta el. A nevelők sorában tehát volt változás, ami az internátusi rendnek nem éppen hasznára vált. De viszont az internátusi nevelők egyéni buzgalma, pontossága, rendszeretete ellensúlyozta ezt. Volt ugyan egy pár ifjú, akinek a tömegre következetesen alkalmazott szigorú rend nem igen tetszett, de azokat meg sem nevezem s azok dacára sem fordult elő nagyobb fegyelmi ügy az internátusbán, sőt az időnként rendezett családi esték többször derítették fel úgy a növendékek, mint a nevelők s az igazgató s tanárok perceit. A legkifogástalanabbak voltak az internátusi életben az I. és II. éves tanítónövendékek. Egészségügyileg legsúlyosabb volt Szabó K. III. éves vakbélgyúladása, amely a kórházi műtéttel szerencsésen oldódott meg. Az internátus testületi mozgalmai közül csak azt említjük meg, hogy az igazgató s a nevelők vezetése mellett részt vettek a növendékek febr. 2-án, Br. Eötvös emlékünnepén. Egészségügy. A lefolyt tanévben a praeparandiai ifjúság egészségi állapota nagyjában véve kedvező volt. Csupán a januáriusi hónap súlyo- sodott némileg növendékeinkre, amennyiben a városszerte grasszáló influenza őket sem kímélte meg. De valamennyi eset, összesen 15, szövődmények nélkül, simán folyt le, átlag 4 napos időtartammal, úgy hogy az influenza miatt egy beteget se küldtünk kórházba, a hálótermek erélyes szellőztetésével pedig megakadályoztuk, hogy a baj fészket verjen az intézet falai közt. Más természetű megbetegedések miatt azonban három ifjút kellett az év folyamán kórházi ápolásba adnunk. Az egyiket vakbéllob tünetei közt szállítottuk be, mivel radikális operatio szüksége forgott fenn. Ezen ifjú, intézetünknek magaviseletben és igyekezetben egyaránt derék növendéke, valamennyiünk örömére sikeresen végigállotta a műtétet s a normális, zavartalan gyógyulási tartam után egészségesen tért vissza társai közé. Egy másik ifjút, bajának fertőző természete miatt küldöttünk kórházba, tulajdonképpen az elkülönítés szüksége miatt. Az intézeti orvos ezen eset után prophylactikus szempontból végigvizsgálta a felsőbb osztályok növendékeit s örömmel tapasztalta, hogy a kórházba szállított ifjú betegsége elszigetelt eset volt, mely társait sem testileg, s mi épp oly örvendetes, sem erkölcsileg nem inficiálta. Egy harmadik, kórházba került növendék a saját szófoga- datlansága miatt került oda. Ez ugyanis valamely fertőző anyagot kapart bele arcába, aminek következtében — késsel megnyitandó — gennyes kötőszöveti gyúladás keletkezett. Az illető növendék nem hajlott az orvosi rendelkezésre s ennek következtében a genyedé-
