Budapesti Tanítóképző Intézet, 1904
tésre és másoknak — esetleges kívánalmaik elnyomásával is — felkarolására neveli. E téren is mindig megvolt a tanári érdeklődés és irányítás. Előmozdították a tanári kar nevelő és oktató munkálkodását az osztályköuyutárak, amelyeket az osztályfőnökök kezelnek, minélfogva az ifjúság olvasókedve és olvasmányai jó irányzás alatt állanak. Az iskolai ünnepekben is igen sok nevelő mozzanat fordult elő, amennyiben e téren az ifjúság is kezdeményezhet. S ilyen alkalommal az ifjúságnak jól meg kell gondolnia, hogy mit akar, hogy azt a tanári kar elfogadhassa. Nevelő mozzanatot létesít a tanári kar azyifjúságnak a vezetésbe, fegyelmezésbe való bevonásával is, ami sokszor éreztette jótékony hatását. Pl. sok kiváló karmesteri ügyesség került így ki az intézetből. De a célszerűen kiosztott magántanítási leckék is sok tanítói képességet lepleztek le, vagy pedig indítottak meg, azzal, hogy a gyakorló-iskolai magánvizsgálatokon is az ilyen növendékek működésének eredményét igen sokszor meg is lehetett állapítani s mintegy birálni. A gyakorlati tanításban, a segítő-egyesület keretében, az év végén tartani szokott versenyek pedig éppen arra a térre irányítják az erőfeszítéseket, amelyre a tanítóképző szakszerűleg törekszik. A tanári kar igyekszik tudomást venni a tanulók külvilági életéről is. Fordultak elő iskolai mulasztások is, amelyeket néha- néha egyik-másik növendék ravaszsággal igyekszik igazolni. A tanári kar ilyenkor első sorban mindig nevelőnek érzi magát s mindig megkísérli a javítást, habár egy pár évi tapasztalat első sorban az erélyes megtorlást ajánlja. Ezek azok a mozzanatok, amelyekben a legáltalánosabban a tanári kar működése jellemezve van, de amelyek az egész működést éppen nem merítik ki. De legtöbbet beszélne a tanári kar működéséről 19 jegyzőkönyv, mely a 19 konferenciáról szól. A legjellemzőbb az a tanári karra, hogy ami új, modern előtte felvetődik, semmitől, ami jónak Ígérkezik, vissza nem riad, de kritikai jogaival is mindennel szemben tárgyilagosan és huzavona nélkül él. Igyekszik is mindent megtenni, hogy az intézet mennél jobban elérhesse feladatait. És örömmel jegyzendő fel, hogy a tanári kar egészsége, egy pár kisebb esetet leszámítva, megfelelt a kivánalmaknak és így a tanárok teljes erejükkel dolgozhattak.
