Budapesti Tanítóképző Intézet, 1903
26 III. A képzőintézet működése. 1. Nevelés és fegyelem. Amit a nevelés modern elmélete, mint iskolai eszközöket az ifjak nevelésére nézve üdvösöknek, célszerűeknek tart, azok közül mindazt alkalmazta a tanári kar, amit alkalmaznia módjában állott. Az oktatás nevelő célzatai ép úgy érvényesültek, mint a jó példa, a gondos szoktatás, erős fegyelem, egyesületekben és azokon kívül hajlamaik szerint való foglalkoztatása a növendékeknek pl. szépirodalommal, közgazdasági eszmékkel, kézimunkával, zenével, tanítással, kirándulásokkal, színházzal stb. stb . A tanítónövendékek állandóan érezhették, hogy ez intézetben csak az élhet meg, akiben a nemzeti irányú műveltség, tudás, ízlés, továbbá a vallásosság, munkásság, rend stb. minimuma legalább is megvan. Bizonyos azonban, hogy midőn a növendékek erkölcsi és értelmi színvonala átlagban a kívánalomnak megfelel, sok részletben innen maradnak a tények a tanári kar által kitűzött ideálokon. S ha ennek az ember az okát keresi, itt is találja, ott is találja, de egyebek között az egymás mellé helyezett két intézet különböző korú és igy jogú tanulóinak egymásra hatásában is véli találni. Ugyanitt végzi a növendék az elemi tanítóképzőt s mikor a polg. tanítóképzőbe lép, ahol az előbbi állapotához képest rengeteg szabadsága van, tartja még a barátságot előbbi kartársaival s e barátsága soksor megtévesztheti a még elemi tanképző-intézet növendékét. Eléggé feltűnő volt pl. az internatusnak egyik súlyos fegyelmi ügye, a mely egy kerek hétig foglalkoztatta a tanári kart. Ennek ténye pedig kávéházalás, vendéglőzés, ivás, elzálogolás, ez utóbbi lopás-sikkasztással kapcsolatban is, a melyben kiemelkedőleg két növendék vett részt, de mellék-szerepben még más kettő is, amig a végén egy banda állott a tanári kar előtt. A tanári kar itt szigorral lépett fel. A két főcinkost igazgatói eltanácsolással eltávolította, a két másodrendűt minden állami segélytől megfosztotta — magas miniszteri jóváhagyással.
