Budapesti Tanítóképző Intézet, 1900

III. A képző-intézet működése.

l. Nevelés és fegyelem.

A növendékek nevelésének munkája akkor kezdődött, a mikoi a növendékek az iskolába beléptek s a tanárkai* buzgón fáradozot azon, hogy e nevelői hatás állandó és hatásos legyen az égési iskolai éven keresztül.

Nevelő hatású volt már az év megnyitása is. A növendéket felekezetűk szerint templomaikba vezettettek, mintha mondanák »Isten nevében kezdem el!« Ez volt a vallásos nevelés kezdő pontja melyre az egész év folyamán kiváló gond fordíttatott.

Az ünnep- és vasárnapi istentiszteletek hallgatásán kívül г róm. kath. növendékek hittanáruk vezetése alatt minden évharmad végén meggyóntak és megáldoztak.

Az év megnyitásának egy másik nevelői mozzanata dr. Kiss Áron igazgatónak a növendékekhez intézett beszéde volt, a melyben azt ecsetelte, hogy milyennek kell lenni a kezdődő század művelt, magyar tanítójának. A hazafias nevelésnek ez a buzdító szózata évközben többször is kifejezésre talált.

Ezt a beszédet dr. Baló József vezetőtanárnak a rendtartási szabályok fontosabb részeihez fűzött intései követték, arra nézve, hogy hogyan kell magát viselnie a művelt tanítójelöltnek az iskolában és a társadalomban. Ez elveket épen főkép a szóló igyekezett foganatosítani egész éven keresztül.

A tanári kar minden tagja át lévén hatva az ifjúság nevelésének nagy czéljától, az oktatás minden órájába behatolt a nevelő szellem, s a tanári kar nem elégedett meg azzal, hogy a tanári kon- ferencziákon nevelőleg intézkedik. Általán el lehet mondani, hogy az iskolai munkálkodása közepett minden tettével, sőt a rendes iskolai foglalatosságon kívül és felül is igyekezett nevelőileg hatni a gondjaira bizott ifjúságra.

S jóllehet a főváros nagy területén bajos az ellenőrzés, azt is tapasztalhatták a növendékek, hogy az iskolától való nagy távolság nem fedezi őket sem a rossz elkövetése, sem az okadatolatlan mulasztások közben.