Kegyes Tanítórendiek főgimnázuma, Budapest, 1912

dr. Miskolczy István: Az Anjou-uralom megalapitása Alsó-Itáliában

14

útján a spoletoi városokat is ellenállásra szólította föl, bár a polgárság állhatatlansága kevés reményt nyújtott a sikerre.1

Tudomására jutott a pápának, hogy a kétségbeesett Manfréd kész eltétetni láb alól Orbánt is, Károlyt is, csakhogy a fenyegető veszélyt elkerülje. Értesíti is a pápa a grófot, hogy egy bizonyos Cavalcanti nevű szent Jakab lovagrendi apostata útra kelt Franciaországba, hogy Károlyt megmérgezze.1 2

Természetesen gondoskodik a pápa, hogy mindezek a hírek Lajos fülébe is eljussanak s lassankint meg is törik a szent király ellenállása.

Orbánt épen akkor ragadta el a halál, mikor biztosan remélhette, hogy rövid időn belül célhoz ér. (1264. okt. 2.)

Manfréd fellélekzett, mert azt hitte, sikerülni fog nyomást gyakorolni a választókra s párthivét, vagy legalább itáliait emelni a pápai székbe. Reményében keservesen csalódott. A választás a narbonnei érsekre, Guy Fulcodira esett, ki mint pápa IV. Kelemen nevet vett föl.

Kelemen st. gillesi születésű s így nemcsak francia nemzetiségű, hanem Károlynak vazallusa is.

Mihelyt elfoglalja székét, első dolga Károllyal befejezni a tárgyalásokat s véglegesen megállapítani a szerződés pontjait, ami végre sikerül is.

1 «Verumtamen credimus eo parum apud praedictas posse proficere civitates propter maliciam et perfidiam incolarum.» Thesaurus 84. 1.

2 Thesaurus 86—7.