IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskola, Budapest, 1921
Riedl Frigyes 1856-1921
5 RIEDL FRIGYES 1856-1921. 1921. nyarán vesztettük el Riedl Frigyest, intézetünk egykori büszkeségét, aki közel negyedszázadig volt főreáliskolánk tanára, innen egyetemi kathedrára kerülve, a magyar tanári rendnek nevelője. Nálunk lobbant lángra az a szikra, melynek gyújtótüze előbb a középiskolai ifjúság, majd a jövendő tanárnemzedék lelkét átjárva, munkáló tetté vált a fogékony lelkekben. Riedl Frigyesnek, a tudósnak, az írónak, az esztétának nagyságát hivatott elmék méltatták és könyveikben ezután is méltatni fogják. Nem említjük most Petőfiről, Aranyról és nagy mesteréről, Gyulairól írott remek tanulmányait; ebben a néhány sorban csupán mélységes fájdalmunknak adunk kifejezést a kiváló tudós és rajongásig szeretett tanitómester elmúlásán. Eszmények kultuszán nevelkedett lelkének mélységes meggyőződésével szerette pályáját, a tanári rendet. Alapos tudásánál csak példátlan szerénysége volt nagyobb. Iskolánkban zajtalan, de annál eredményesebb munkában eltöltött 23 év után kerül egyetemi kathedrára, hol fokozottabb mértékben — az ifjú tanárnemzedék nevelésében — folytathatta, amit a középiskolában megkezdett, a nevelő-tanítómunkát és egy egész tanári rendnek vált atyai mesterévé. Sírjánál a tudományos és irodalmi társaságok képviselői után a tanári testület nevében dr. Szabó Ignác h. igazgató mondott búcsúbeszédet és helyezett koszorút koporsójára. Elmúlása nemzeti kultúránk egyik kivételes értékének elvesztését jelenti. Nyugodjék békében!
