IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskola, Budapest, 1917
I. Adatok az intézet történetéhez a világháború negyedik évében
6 „A pályaválasztás a szülőkre felelősségteljes feladatokat ró, mert nemcsak gyermekének tartozik azzal, hogy számára alkalmas pályát válasszon, hanem hazánknak is, hogy minden polgára a képességének legjobban megfelelő helyre jutván, ezáltal lehető leghasznosabb tagja is legyen a társadalomnak. Ez egyike a legnehezebb feladatoknak, mellyel az emberiség a legrégibb idő óta foglalkozott. Az egyiptomi kasztrendszertől a jobbágyságon és rabszolgaságon, tehát csupa oly intézményeken, melyek milliókat egyes pályákról teljesen kizárnak és így az emberiség haladását rendkívül megakasztották és az Ember tragédiájából ismeretes falanszterben e célra alkalmazott fronologián át a modern Binet— Meumann-féle testekig minden kor kutatta ezt a szülőkre talán legfontosabb kérdést: Milyen pályára adjuk gyermekeinket, az apja foglalkozását kövesse-e, kísérletek alapján állapítsuk-e meg hajlamait és tehetségeit és lehet-e ezeket pontosan megállapítani. Ezek mindmegannyi eddig meg nem oldott kérdések, melyek még századokon át fogják az emberiséget foglalkoztatni. A kérdés megoldásának nehézsége természetes; hisz itt oly problémáról van szó, melynek nehéz voltát több tényező okozza. Maguknak a pályáknak kedvező volta a korral nagyon változik, ugyanaz a pálya más időben más és más tehetségeket igényel, úgy hogy pl. ugyanazok a tulajdonságok, melyek még száz évvel ezelőtt az embert jó katonatisztté tették, ma már erre nem elégségesek és így áll ez más pályáknál is. Megnehezíti a kérdés megoldását nemcsak az életpálya, de a pályázó hajlamainak és tehetségeinek a korával való változása, meg az a körülmény is, hogy a hajlamot nem fedi mindig a tehetség. Sok szülőt félrevezet ez a körülmény is. így tehát minden korra külön és új megvizsgálás tárgyát fogják képezni, hogy melyik pályához, mily tehetségek kellenek és hogy ezeket az egyes pályázók mennyire bírják. A korral fog változni annak a mérlegelése is, hogy egyes pályák mennyire kedvező kilátásokat nyújtanak az egyeseknek; hiszen már a mostani háború is nagyon megváltoztatta e téren a viszonyokat, különösen a fix fizetésű köztisztviselői pályák, melyek eddig szerény, de biztos és gondtalan megélhetést biztosítottak, ma már aszkétaszerű nélkülözéseket rónak azokra, akik szolgálják. Mindezeknek a nehézségeknek felismerése után mit tehetünk mégis arra, hogy tanulóinknak a pályaválasztást megkönnyítsük? Meg lehet ismertetni azokat a feltételeket, amelyek alatt valaki valamely pályára léphet, reámutatva arra, hogy mily tehetségű tanulóknak van boldogulásuk az egyes pályákon és most jön a legfontosabb: a tanár, aki a tanulókkal huzamosabb ideig mint szakember foglalkozott, útmutatást adhat arra nézve, hogy melyik tanulóban mily tehetségeket és hajlamokat talált, amelyek ezen, vagy azon a pályán való boldogulására adnak reményt. Természetesen maga a boldogulás mindig attól függ, hogy az
