IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskola, Budapest, 1915
I. Háborús líránk
12 zaja elcsöndesedik körülte s a fáradalmakban, vérben, könnyben elgyötört lélek azokba a magasságokba emelkedik föl, hol halhatatlan érzéseket kapnak szárnyaikra a halandó szavak.“11) Az édes otthon után való forró vágyakozásnak Gyóni mellett többen is kifejezést adtak, főképen, kik való érzésüket Írhatták meg, mint pl. a többek között Hangay S., kit a harctérről küldött izeneteiben mindig a család, a gyerek sorsa aggaszt. Kéri Istent, hogy mikor majd „a poklok száz hadával birkóznak“ — biztosan tekintsen le a magyarra: adjon győzelmet s legyen a bére hitvese két ölelő karja, vagy ha ez nem lehet, akkor vitézednek Hadak utján tomboló viharba Csókold le fáradt szempilláit. (Ima érte). Mikor a tábori posta azt az örömhírt hozta neki, hogy új vendég, apró kis baba érkezett, a boldog apa igy üzen haza a „szávaparti lövészárokszállásból“: Két szép fiam, apátok vérmezőkön Halált arat. Tinéktek élet az. Vér ázott földből színesebb pompában Bomlik majd ki az új, a szebb tavasz. Aztán igy beszél az újszülötthöz: S ha nem látod többé apádat, mert itten „csatát játszunk mi nagy fiúk s „játék közben sok kenyeres pajtás örökre lehunyja szemét“ — ne sírj, vigasztalódjál! Szebb így halni fiatalon hősen. (Vénült ember félig sírba' van). Ha megnősz majd, tudom, hogy megérted. — Katona légy édes kisfiam! (Hangay: Katona légy.) Hősök emléke. A hazáért halt hősök emlékét sok szép költemény magasztalja. Hősi haláluk mindörökre lelkesítő példa lesz. A legnagyobb áldozatot, életüket, már odaadták a hazának; halálukból a győzelemnek szines virágai fakadnak, nyílnak, nyiladoznak s eljön, el kell jönnie annyi véráldozat után a várva-várt béke nyomán a jobb kornak, melyért ők meghaltak, hogy mi élhessünk. A sok közül ime néhány példa. Halottak napján komor gondolatok foglalkoztatják a költőt. A sok-sok elesett hősre gondolva, kérdi, van-e elég mécs, „hogy minden fiad sírján ott lobogjon?“ Van-e annyi köny- nyed, hogy apadhatatlan forrásként „szétdagadjon, országokon át.“ S ”) Kéki. L. i. m. 142. 1.
