IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskola, Budapest, 1912
III. A tanulók hibás feleleteinek pszichologiájához
15 III. A tanulók hibás feleleteinek pszichológiájához* A mi ítéletünk a tanuló tudásáról és előmeneteléről elsősorban az ő feleleteire van alapítva. Fontos tehát, hogy ezt a feleletet helyes szempontok szerint tudjuk értékelni. Az értékelés egyik külső formája az osztályozás, mely mai alakjában nem felel meg teljesen a céljának. E helyen azonban inkább a felelet létrejöttének kérdésével akarunk foglalkozni, még pedig abban a fontos esetben, amikor a tanuló felelete hibás. A hibás felelet helyes megítélése, a hiba természetének igaz felismerése rendkívül fontos úgy a tanár, mint a tanuló szempontjából is. A tanár szempontjából azért, mert igazságos cenzúrára vezeti, a tanuló szempontjából pedig azért, mert ha a hibaforrások nagyrészének eredetét ismeri, azokat tudatosan meggátolhatja majd. A kérdés, melyről szó van, a pszichológia keretébe tartozik s azért megoldása is e diszciplínából vett eredményekkel történhetik. Mi e helyen nem akarjuk a hibás felelet összes pszichikai tényezőit tárgyalni, hanem csak egy, univerzális jelentőségű hibaforrásra kívánjuk a figyelmet felhívni. Amikor a tanuló felel, voltaképen elsajátított tudattartalmakat reprodukál. Ez a reprodukálás azonban, még akkor is, amikor a tanárt teljesen kielégíti, pszichológiai szempontból nem fedi pontosan az eredeti benyomásokat, mert azokat időbelileg csak egyszer éljük át s reprodukálásuk már egy újabb s némileg megváltozott viszonyok között való élmény. Amikor mi ennek dacára a reprodukciót helyesnek találjuk, ez csak annyit jelent, hogy a tanuló lényegében mindazt helyesen adta vissza, ami az eredetileg elsajátított tudattartalomban a mi szempontunkból fontos volt. Egy ilyen feleletet tehát helyesnek fogunk minősíteni.
