IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskola, Budapest, 1912
II. A középiskolák egyenlő jogositása
12 Ez az állapot, szerencsére két év óta megváltozott. A fordítás visszaállításával az élő nyelvek tanárai a francia nyelv tanárát segítik. Nem tartjuk feleslegesnek e pontnál megállani és a direkt módszer egyik leglelkesebb hívének, Hovelaque inspecteur szavait idézni, melyeket 1909-ben a modern nyelvek tanáraihoz intézett. Kell, hogy tanítványaik franciául és pedig jó franciassággal el tudják mondani azt, amit az idegen nyelven tanulnak, éreznek és értenek. Igyekezniük kell tanításuknak általános jelentőséget adni; kell, hogy együtt működjenek tanártársaikkal francia elmék képzésére. Sajnos, ez a rendszabály csak a latin-sciences ciklusra terjed ki; a sciences-langues-vivantes-ben a fordítás csak fakultativ, épen ott, ahol legszükségesebb lenne. Ha meggondoljuk, hogy ebben a szekcióban a francia nem támaszkodhatik a holt nyelvekre, beláthatjuk, mennyire hátrányára lehet az idegen nyelvek versenye. Mennyivel többet használna neki egy precíz fordítás, mint az elbeszélés idegen nyelven, mely sokszor nem egyéb, mint szógyakorlat, őszintén mondva, fecsegés a régi latin diskurzus módjára. Befejezésül, úgymond, reméljük, hogy nem vagyunk optimisták, ha nem nyugtalanítanak minket, a kelleténél jobban a francia nyelv tanítása ellen intézett támadások. Pártatlan szaktanács- kozmányok és a tények figyelmes tanulmányozása után azt hisszük, hogy a baj nem bír a neki tulajdonított súllyal, hogy orvosolható és már is orvosolják anélkül, hogy visszafelé kellene haladnunk. Ép úgy féltjük nyelvünk tisztaságát, mint bárki más, de nem szeretjük ezt a természettudományok és az idegen élő nvelvek rovására. A modern pedagógia tudja feladatának sokoldalúságát és nehézségeit : amikor egyrészt a tradícióit fenn kell tartania, ugyanakkor a mai élet igényeihez is kell alkalmazkodnia. Tudja, hogy nem csalhatatlan, elismeri, hogy tévedhetett lelkesedésből vagy képesség hián, minek folytán csalódások érték. De bízván módszereinek hatásosságában, engedvén a tapasztalat eredményeinek és erős meggyőződéssel, hogy hasznos és termékeny munkát végez, nem kételkedik az eredményben. Bárhogy vissza is tessék ócsárlóinak, nem mondott csődöt és nem is fog.“ A közölt adatok némi képet adhatnak arról a mozgalomról, mely a francia nyelv krízisének okaiba az 1902-iki programm d’études-t is belevonja. Franciaországnak ilyformán quadrifurkált középiskoláinál nekem aggodalmam csak az iránt lenne, hogy mind a négyféle college vagy lycée tartalmazza egyformán mind a négy csoport tanulóit. Tartani lehet ugyanis attól, hogy egy olyan intézet, melynek a tanulók túlsugosan szabadon választhatnak egyes szekciók között, nem nyújt majd egységes nevelést. „Egy középiskolában egy világnézetnek kell uralkodnia és egy nevelési rendszernek“, mondta igen helyesen König Gyula az 1908. évi ankét egyik gyűlésén. Más, még sokkal nagyobb veszélyt rejt magában az az egységes középiskola,
