Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1941

8

hősködött benne, a kemény szegénység kényszeríti az ifjút, hogy verseket írjon és szerény írnoki állását társadalmilag magasabb pozícióval cserélje fel. Jó barátja, Vergilius beajánlja Maecenasnak. Leírja az első találkozást: Maecenas hidegen fogadja, Horatius zavarban van, dadog, szerényen visszahúzódik.

Ez a találkozás és későbbi barátság Horatius egész életét megpecsételi. Az ő Maecenashoz és majdan Augustushoz való viszonya reá és környezetére is nagyon jellemző volt; a római ember végtelen tisztelete a költővel, a művésszel szemben. Maecenas, aki művész volt baráti körének megválasztásában — mert hiszen ez is művészet — valóban jól választott. Csak az egyéni értékeket kereste és semmi sem adhatott neki több és tisztább üdülést, mint a liber- tinus f iával való barátság. A társadalmi korlátok eltűntek és Maecenas előtt első helyre került az egyén értékelése.

A Maecenastól kapott kisbirotk megszabadítja a mindennapi gondoktól, és lehetővé teszi életideáljának megvalósítását: távol élni a „profanum vulgus“-tól. Maecenashoz való barátsága mindhalálig tart; egyszerű, komoly, mély érzés. Nyoma sincs benne az alázatnak vagy a hízelgésnek. Első levelében megmondja barátjának, hogy életének legértékesebb kincse a szabadság. Egyetlen mester szavaira sem esküszik, és nem tehet eleget a kérésnek, hogy verseket írjon akkor, mikor már érzi, hogy fáradt erre. Békét akar: „nem akarok rabja lenni a körülményeknek, uralkodni akarok rajtuk.“ Betegségében így vigasztalja lelkének felét: „Nem szabad meghalnod a végzet szerint, nem fogsz nélkülem távozni. Majd később és velem együtt.“ Valóban igaza is lett.

Az ős királyok sarja valóban királyi ajándékot kapott bölcs választásáért: 2000 évre megemlékezést és azt, hogy a neve tovább él, mint a mindenkori műpártolóé. Ha így áll előttünk az ember és a jó barát, könnyebb Maecenas-verseit megérteni és értékelni.

Szabadságát Horatius még Augustusnak sem áldozza fel. A caesar közelében felajánlott állást nem fogadja el, a fórum zajos életétől való irtózása mindennél erősebb. A respublika híve, tiszteli a Caesart, mert ha el is veszett a köztársaság, megmaradt az impe- rium, Róma nagysága. A polgárháborúknak vége, Róma állni fog és az esztelen őrjöngés még sem fogja vesztébe sodorni. A Janus-kaput becsukták és végre béke van. A republikánus megbékél az egyeduralommal. Nem gyávaságból és elvhűtlenségből, mint ahogy sokan szívesen szemére vetik, hanem józanságból. És itt van megint valami, amit csak római szemmel nézve lehet megérteni: Horatiusnak több a római birodalom, mint a respublica eszméje.

Ezek után azt hiszem, helyes lenne röviden összefoglalni, hogy hogyan lehetne talán az iskolákban Horatiust a tanulókkal ■ megismertetni, úgy, hogy abból valóban átélés, emlék maradjon. Talán inkább megértenék akkor, hogy nem véletlen az, hogy ez a költő 2000 évig élt. Ügy gondolom, hogy szemelvények alapján először azokkal a költeményeivel foglalkoznánk, melyek magánéletére vonatkoznak. A szatírákból és episztulákból részleteket lehetne venni, melyekben gyermekkorára, apjára emlékezik vissza. Majd a philippi