Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1940

4

sújtva, mik embert érhetnek, testben és lélekben mégis töretlen erővel áll nemzete élén az országgyarapító hadúr. Kísérje további életútján is a jó Isten kegyelme és alattvalóinak tántoríthatatlan hűsége! Annak a két férfiúnak pedig, akikről a történetírók ezt a mozgalmas korszakot majdan elnevezni fogják, s akiknek lángelméje felismerte, hogy erős Magyarország nélkül nincs Európa, adja meg a Gondviselés népük élet-halálküzdelmének mielőbbi győzelmes befejezését! A XVI. század elején a német birodalomnak szánt halálos török tőrdöfést Mohácsnál Magyarország fogta fel. Évszázadoknak kellett elmúlnia, hogy a német és olasz nemzet nagy vezérei lerójják Európa háláját sokat szenvedett hazánk iránt.

De hiába lett volna a magyar államférfiak minden bölcsesége,. honvédeink hősiessége, hiába a nagy európai nemzetek vezéreinek igazságra törekvése, ha megszűnik a magyar élet túl a Királyhágón! Azt mondtuk augusztus 30-án, hogy nagyot fordult a történelem kereke, hogy történelmi órákat éltünk át. Ne feledjük el, az idők mindig történetiek! Szabó Jánosnak, a nagyváradi építőmunkásnak szavai jutnak eszembe: inkább rongyokban járatták gyermekeiket, csakhogy magyarok maradhassanak. A Belvederében ez a tiszta, két évtized szenvedéseinek tüzében érő és acélosabb magyar akarat fordította meg a magyar sors kerekét. Dicső dolog meghalni a hazáért, de élni a hazáért akkor, mikor a haza meghalt, számomra, a legmagasztosabb hivatás. Ha ebben a szent ünnepi órában háláról beszélünk, szálljon a Gondviselés után legelsősorban azok felé, akiknek szenvedésekkel teli élete és helytállása nem engedte meg, hogy elnémuljon a magyar szó a Keleti Kárpátok alatt! Ő, az elmúlt húsz év során hányszor gondoltunk arra, nem lesz-e örökre a múlté — hogy csak egy-két protestáns nevet említsek — Heltai Gáspár, Szenei Molnár Albert, Geleji Katona István, Apácai Cseri János, Kemény János, Szalárdi János, Cserei Mihály, Bőd Péter, Árva Bethlen Kata, a Telekiek, Wesselényiek, Bolyai Farkasok, Bőhm Károly ok szelleme. A régi magyar világban felnőtt nemzedék hősiesen küzdött. Az Erdélyi Helikon, a Szépmíves Céh, a Pásztortűz, a Hitel és a többi kisebb-nagyobb erdélyi lap körül új magyar irodalom virágzott ki. Végvári-Reményik Sándor, Nyírő József, Kós Károly, Bánffy Miklós, Gyallay Domokos, Kemény János író- és költőtársaikkal Dobó Istvánok, Szondy Györgyök örökébe léptek az erdélyi végeken. Ök nagyrészt már túl vannak az emberélet útjának felén, nyomukban új generáció jelenik meg, amely a magyar hazát csak hírből ismeri. Hogy ez a nemzedék a legtisztább magyar érzéssel lép be a magyar haza kapuján, az az utolsó húsz év történetének egyik legnagyobb eseménye. És itt hadd idézzek egy, nálunk alig ismert dátumot: 1937. október 20-án Tamási Áron néhány barátjával Marosvásárhelyre hívta Erdély egész fiatalságát. Hívta a kommunistától a legszélsőbb nacionalistáig valamennyit, hogy otthon hagyva mindazt, ami elválaszt, megkeressék, amiben mindannyian egyek, magyarságukat. És jöttek — még nagy anyagi áldozatokat és üldöztetést is vállalva — igen sokan. Tamási Áron mondta a megnyitót: „Mint sziklára szállott hegyi madár, itt előttetek is egy ember áll,.