Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1940

27

biztosítottunk, ami a vezető tanárok odaadó, önfeláldozó munkáját dicséri.

összesen 90 növendék nyaralt itt két hónap alatt, közülök 30 szegénysorsú, derék tanulónk ingyen, vagy kedvezményes áron. A legrövidebb nyaralási idő 2 hét volt; legtöbben tovább maradtak, sőt sokan elejétől végig élvezték a nyaralást. Ezen kívül 20 szülő és hozzátartozó látogatta meg a nyaralókat s nyert itt ellátást.

Az egész nyaralás vezetője dr. Steinert Katalin tanár volt. Segítőtársai egész nyáron: dr. Bánkúti Dezsőné, Bohár Gabriella, egy hónapig dr. Dömötörné Nőtel Elza, két hétig dr. Bánki Lászlóné.

A háborús viszonyok akadályozták a főigazgató által megállapított kirándulások végrehajtását. Különösen gyárak és üzemek látogatása volt lehetetlen, de a közlekedési nehézségek is sok akadályt okoztak. Ennek ellenére sok szép emlékkel gazdagodtak tanulóink.

1. Társasgépkocsival tett utak:

Legnagyobb volt a Ila. osztály Jeszenszky Ilona és dr. Zelenka Margit tanárok vezetése alatt tett ötnapos erdélyi útja. Már Erdély visszatérése után, az iskolai év kezdete óta állandóan készültünk erre az utazásra, s a Ha. osztály lelkes munkája, kaptártevékenysége és szülői teadélutánjának jövedelme, ezenkívül a növendékek otthonaiban rendezett „kalákák” s az ott készített és bemutatott bábjáték: mind az erdélyi út anyagi alapját adta meg. 509 P. gyűlt így össze szegénysorsú tanulók részére. Lelkileg az erdélvi gyermekekkel folyt élénk levelezés, kölcsönös csomagküldés, különösen pedig a marosvásárhelyi református leánygimnáziumnak testvérintézetté fogadása készítette elő az utat.

Május 15—19-ig ismerték meg a résztvevők a vetítettképes előadásban előkészített út tájait: Cegléd, Szolnok, Kenderes, Nagyvárad, Királyhágó, Körösfő, Kolozsvár (l.'este), Szamosújvár, Dés, Szászrégen, Marosvásárhely (2. este), Nyárádvölgy, Nyárádmagyarós, Marosvásárhely (3. este), visszafelé ugyanazon úton Nagyvárad (4. este), hazatérés (5. nap). A kiránduló társaság legnagyobb része (22 növendék) Ha. osztályos volt, hozzájuk csatlakozott öt III., három IV. és három VI. osztályos, két édesanya és két kísérő tanár.

Az út főcélja Kolozsvár és Nagyvárad megismerésén kívül az volt, hogy marosvásárhelyi testvérintézetünket meglátogassák s vele bensőséges kapcsolatot létesítsenek. Feledhetetlen marad a vendéglátó növendékek örömrivalgása a megérkezés pillanatában. Valów- Sággal szétkapkodták az érkezőket és csomagjaikat, s vitték boldogan a nagy gonddal és szeretettel elkészített hálótermekbe, s a májusi virágpompával feldíszített ebédlőbe. Mint megtudtuk, padjaikat újra boríttatták; volt, aki maga mosott ablakot, virágfűzéreket fontak a fogadtatásra. — Másnap meglátogatták a kirándulók a marosvásárhelyi iskola oszályait s jelmondatukkal búcsúztak tőlük: „Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország mennyország!” Ezt könnyezve hallgatták első étkezésükkor s kérték, hogy minden osztályban elismételve, tanítsák meg rá az ottani magyar lányokat