Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1939

Vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzóságának huszadik évfordulójára.

Mélységes hódolattal emlékezünk meg kormányzónkról abból az alkalomból, hogy a magyarok Istenének különös kegye folytán huszadik éve tölti be rendületlen hivatástudattal nehéz körülmények között felelősséggel teljes államfői tisztét.

Húsz év távolában látjuk a nagy szervezőerejű katonát, amint a forradalmak viharaiban agyongyötört magyarságot felemeli, s az egész nemzet méltó vezéreként a nemzeti eszme és keresztyén erkölcs szolgálatában Hunyadi János és Kossuth Lajos örökébe lép. Csak a tatárjárást és mohácsi vészt követő korszakhoz hasonlítható az az idő, amelyben a fővezér megkezdte államférfiúi munkáját. Egy testében kegyetlenül megcsonkított, lelkében megtört, az örvény szélén elpusztulással küzdő, nemzetek társaságából kirekesztett ország élére állt biztos akarattal kormányzónk. Húsz esztendőn keresztül, mely telve volt sok aggodalommal, fenyegető válsággal, benne remélt, bízott, hitt sokat szenvedett nemzete. Remény, bizalom és hit hatotta át vezérünk lelkét is, midőn töretlen optimizmussal hirdette, hogy erős, egészséges, megbízható fajára további nagy történeti hivatás vár. Egy évezred küzdelme és dicsősége nem semmisülhetett meg. Két évtized minden fájó emlékét öröm és boldogság váltotta fel, midőn sok-sok magyar testvérünk az emlékezetes halottak ünnepén feltámadott, és szent koronánkhoz visszatért a magyarlakta Felvidék, majd pedig Kárpátalja. Hogy ezt a nagy ünnepet, milliónyi magyar visszatérésének ünnepét egy romokból újjáépített, bensőleg megszilárdult, fegyelemben és rendben élő ország ünnepelhette meg, erre emlékezzünk a húszéves évfordulón is.

Hála, köszönet és dicsőség Magyarország Első Emberének. Benne látta és benne fogja látni mindenkor a magyar ifjúság a hősiesség eszményének megtestesítőjét, egyben az áldozatosságnak, fegyelemnek és kötelességszeretetnek mintaképét.